Minden valamirevaló szülő boldognak szeretné látni a gyermekét. Fontos neki, hogy a kis élet, aki a gondjaira van bízva, a lehető legnagyobb támogatottságot kapja tőle. Minden erejével azon igyekszik, hogy a gyermeke, sikeres felnőttként úgy tekinthessen vissza gyermekkorára, és rá, a szülőre, mint egy boldog időszak legfontosabb személyére. Vekerdy Tamás, az én gyereknevelési gurum, akinek szavaival mindig egyetértek, arról a titokról is fellibbenti a fátylat, hogy hogyan nevelhetünk boldog gyereket.
De létezik-e egyáltalán ilyen? Van-e boldog gyermek?
Ne nyafogj, a gyereknevelés jó móka! Kattints ide a vidám sorozatért! 😀
“A boldog szó helyett szerencsésebb a derűs, jókedvű kifejezéseket használni. Az a gyerek érzi jól magát a bőrében, akit elfogadnak olyannak, amilyen ő valójában. A nevelésnek két nagy lehetősége van: legyél, aki vagy, és én ebben támogatni foglak; vagy legyél, akivé én akarlak tenni. Kérdezhetnénk, hogy de hát a gyerek valamilyen? Igen. Nem véletlen, hogy az ujjlenyomatunk is különböző, a DNS-ünkről nem is beszélve. Az a valami is különbözik, ami ezt megszabja: a hívő szerint a halhatatlan lelkünk, a nem hívő szerint az a kód, amit a természettől kapunk. A gyerek életkoronként is változik.” – mondja a pszichológus.
De mik az életkorhoz szabott körülmények vajon? Milyen az egészséges háttér a különböző életkorokban?
“A kisgyereknek a legfontosabb tevékenysége a szabad és nem a fejlesztő játék. Mindennap kellene mesélni neki, hogy ne a tévéből tanulja a beszédet.
Emellett napi négy-öt óra futkározásra, üvöltözésre lenne szüksége még akkor is, amikor iskolába kerül (!). Egy göttingeni felmérés szerint a gyerekeink katasztrofálisan keveset mozognak, nem másznak fára, nem billegnek pallón, nem ugrálnak patak felett, ezért bizonyos agyi pályák sorvadtan alakulnak ki. Rengeteg a beszédhibás, mert a beszéd is a mozgásból fejlődik. Azt a kérdést kell feltenni, hogy vajon a gyermekeink olyan körülmények között élnek-e, ami az életkorukhoz szabott. Vajon hagyjuk-e kamasz gyermekeinket ábrándozni, merengeni, heverészni. Mert a kamasz fiziológiás lustaságban szenved. Ezt régen ösztönösen tudták, ma már tudományosan is bebizonyították, mégis olyan az iskolarendszer, ami azt mondja: hozd a maximumot, ezen múlik a továbbtanulásod.”
Bízd apára gyereknapon, jó helyen lesz! Kattints ide a fotókért! 😀
Meglepő választ ad arra a kérdésre is, hogy vajon törvényszerűen elszakadnak-e a kamaszok a szülőktől ebben az életciklusukban!
“Egy kutatás szerint a kamaszkor nem konfliktusos kor, ha a gyereket szabadon engedjük. “Kisfiam, amíg az én kenyeremet eszed, itthon vagy fél 9-re!” Miért lenne otthon? Pontosan tudjuk, hogy az időérzék megváltozik kamaszkorban és kezd eltolódni. Egyre később tud a gyerek elaludni, nem azért, mert rossz. Mikor ez kiderült, egyes amerikai államokban úgy döntöttek, hogy a kamaszoknak fél 10-kor fog kezdődni az iskola. Nálunk azt sem tudják az illetékesek, hogy ez történik a kamasszal. Nulladik óra van, mert nem fér be az órarendbe a sok baromság, amit a fejükre akarnak zúdítani.”
Van-e esetleg egy általános szülői stratégia, ami minden gyermeknél beválik? Erre az igen fontos kérdésre, a következő választ adja a lélekgyógyász:
“Próbáld élvezni a gyerekedet, ez a legfontosabb. A gyerek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg kell tőle szabadulni néha. Régen ez nem volt probléma, óriási családok éltek együtt, és mindig volt kire bízni a gyereket. Manapság egy izolált anya próbál két-három gyereket nevelni, ami pokoli fárasztó. Élni kell néha, hogy utána egy jól szívható-rágható anyát kapjanak vissza. Nem számít, hogy mindig rend legyen, jól álljon a függöny, és minden ki legyen vasalva. Nem kell vasalni, hordjanak a férfiak olyan inget, ami nem gyűrődik. Ha mindennek próbálunk megfelelni, abba beledöglünk, és a gyerekeinkkel is ingerültek leszünk.”
Helyzet van, apa így esik pánikba – kattints ide a bejegyzésért!
Mindezek a tanácsok egy tömör mondatban összefoglalva így hangzanak:
Próbáljunk egy kicsit felelőtlen szülők is lenni, akik élvezik az életet és a gyerekkel való marháskodást, és akkor jó lesz mindenkinek!
Nem túl nagy kérés, nem igaz?
Viszont van még egy ‘aprócska’ feladatunk. Ne hagyjuk, hogy az iskola megcsonkítsa a tehetséges, szabad szellemüket!
Egy ír mondás szerint, „ha azt akarod, hogy gyönyörű pipacsmeződ legyen, akkor a kiemelkedő, kilógó pipacsok fejét le kell vágni – így lesz szép, egyenletes a látvány.”
Ezzel a szemlélettel sajnos a tehetség ellen dolgozik a magyarországi pedagógia, hiszen arra ösztönzik a gyereket, hogy a tehetséges tárgy rovására foglalkozzon azzal, amiben rossz. A nyugati országokban már régen ismeretlen fogalom, hogy minden tantárgyból jelesnek kell lennie a diákoknak. Mi lesz az eredménye annak, ha mégis ezt erőltetik?
A rossz tárgyból talán kicsit jobb lesz – ám amiben tehetséges, abban nem engedik kibontakozni, és egy idő után a tehetség is eltűnhet.”
Szülőként tehát érdemes vigyázni arra, nehogy valaki levágja a szárba szökkenő kis pipacsainkat…
Ha tetszett oszd meg kérlek, és nézz szét a lap alján lévő képes ajánlóban is!
Szerző: Gini Papp – Zacc
(forrás: vasárnapihírek.hu)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: