Nem tudom Te hogy működsz, én Stop! táblákat kapok helyzetekben, amikor meg kell állnom, és cselekednem kell.
Amikor nem hallgatok magamra tuti lebetegszem egy-két napra rá. Nem komoly, csak torokgyulladás, fejfájás ilyesmi. De pontosan tudom, hogy a konfliktus okozta, ami a mulasztásomból fakadt. Mondok egy példát, mert élénken bennem él. Annak ellenére, hogy ösztönösen cselekszem életem nagy részében, volt egy helyzet, amikor elnyomtam a belső hangot. Elmentem egy néni mellett, aki cammogott a nagy batyujával, és noha lett volna időm, nem reagáltam a felvillanó gondolatra, hogy hazacipeljem neki a cuccost. Azzal nyomtam el, hogy ma nem vagyok beszélgetős kedvemben, és biztosan arra is sor kerülne. Ráadásul néhány nappal azelőtt szerettem volna segíteni egy néninek aki elutasított, de nagyon. (Persze akkor már tudtam, mert elemezgettem, hogy félelemből tehette, de a sértett felem másokra is vetítette azt az érzést.) Szóval összevisszaság volt bennem és elmentem a néni mellett, sután lassítottam aztán tovább haladtam. Teljesen kedvetlenné váltam amikor visszagondoltam arra az érzésre. Miközben a cipőmtől váltam meg otthon, már sírhatnékom volt, és ostoroztam magam, hogy lehetek ilyen paraszt, amikor megtehettem volna… Ő még talán hazafelé tart, én meg itt ülök és rosszul érzem magam, holott jól is érezhetném, ha nem így teszek. Szóval már tudtam, hogy a konfliktus végig fog verni odabent. És ‘csodák csodája’ háromnapos fájdalmakkal teli torokgyulladásos levertség következett. Igy működünk. Büntetjük magunkat. Már ha fáj az, amit csináltunk, vagy nem csináltunk.
Ezért szeretem különösképpen az ilyen fotókat, mert itt CSINÁLTAK. Lecsapták a magas labdát, amit a szívük dobott fel…
1.) “Nem akartam, hogy beázzon az autód. Legyen szép napod” – írja az idegen, aki megállt a félig nyitott autó ablak mellett az esőben és megmentette az üléseket.
2.) Scott Widak Down szindrómás, és súlyos májbetegségben szenved. Imád leveleket kapni, ezért unokaöccse felrakta a Redditre, és kérte, hogy aki teheti, írjon Scottnak. A halálos beteg embernek 85 éves nagymamája bontja fel a levelek és ajándékok százait.
Ha olvasol egy ilyen felhívást és felvillan, hogy “miért ne tehetném meg?” – tedd meg!
Downost a kukába? Érdemes az okfejtésért ide kattintanod!
3.) Lehet, hogy az együttérzés szélsőséges megnyilvánulása, és talán töprengeni se sokat kellett rajta, de gyönyörű. A szülők inzulin pumpákat tetováltattak magukra, hogy Jacob fiuk cukorbetegségében így osztozzanak.
Szuper apu, aki mindent megtesz gyermeke öröméért – a sorozatért kattints ide!
4.) A rendőrök se gondolták túl szerintem amikor megkapták a 13 éves Gage Hancock-Stevens levelét, amiben arról ír, hogy legnagyobb álma, hogy rendőr legyen, bár tudja, hogy erre sosem kerülhet sor…
Még egy tortát is kapott tőlük:
Rendőrségi jegyzőkönyvek, amiktől egyből jókedved kerekedik! 😀 Kattints ide!
5.) A Michigan-i labdarúgó válogatott edzője pedig egy Down szindrómás fiú álmát váltotta valóra, amikor adott neki egy lehetőséget.
6.) A kissrác se gondolkodott túl sokat, amikor kinyilvánította a véleményét.
A sárga táblán: “Isten gyűlöli a homoszexuálisokat” (bár itt buzinak írták), a srác kis firkálmányán: “Isten senkit sem gyűlöl”!
7.) Úgy érzem ez a futball sztár se gondolkodik túl sokat, mielőtt minden évben bevásárol a rászoruló gyerekeknek karácsonyra a játékboltban. Itt éppen 19.000 $ -ért.
8.) Hát erről beszéltem az elején… Nem kell ezt túlagyalni. (És a túloldalon sem. Akkor sem kell túlagyalni, ha egy terroristaként beállított muszlim ajánlja fel a segítségét!)
Te megölelnél egy muzulmánt? Tanulságos videót találsz ide kattintva!
9.) Anthony Cymerys-ről már írtam egyszer, Ő az a borbély, aki már nyolcvanas éveiben jár, és minden héten kimegy egyszer a térre, ahol hajléktalanokat hoz rendbe, egy ölelésért cserébe…
Kattints ide és nézd meg, hogyan történik mindez itthon, a Deák téren!
10.) Cameron Lyle-ról is készült a blogban bejegyzés, aki az álmát adta fel azért, hogy segíthessen valakinek. Egy ismeretlen embernek! Olvass róla…
11.) Nem tudom ez a kenyai futónő mennyit gondolkodott azon, hogy az első helyet akarja 10.000 $ fődíjjal, vagy segíteni akar ennek a kínai fiúnak, hogy ne essen össze a szomjúságtól…
12.) Wyatt Erber sem filózta túl a dolgokat. 8 évesen végig csinált egy 1.000 $ fődíjjal meghirdetett – egész nyáron át tartó – “csillagvadászat” játékot, és ragaszkodott hozzá, hogy az utcájukban élő, 2 éves, nagybeteg kislány májátültetésére adhassa a pénzt.
Ezt nézd, nem mindennapi ahogyan ezek a gyerekek gondolkodnak és cselekszenek! Kattints ide!
A jóság általában elnyeri méltó jutalmát, mert az internet közönsége több mint 8.000 $-árt gyűjtött össze neki, amikor értesült erről a fantasztikus tettről!
13.) Billy Ray Harrisről is írtam már, mint számos hajléktalanról, akik visszaadták a nagyértékű tárgyat, amit megtaláltak. Egy pillanatig sem gondolkodott egyikük sem azon, hogy megtartsa, noha ketten is kukában találták meg a tárgyat!
14.) Mike Downer habozás nélkül adta vissza az 5.020 $-árt Magda Castillonak, aki elfelejtette, hogy kiszuperált és lomtalanításra kidobott hűtőszekrényébe rejtette megtakarított pénzét (Queensben). A férfi simán ‘lenyelhette’ volna ezt a nagy summát, de nem tette. Magda 300 $-ral jutalmazta meg érte.
15.) Azt hiszem a kereszténylelkületű ember számára nem könnyű kimenni egy Pride-ra ilyen feliratú táblákkal, mint “Bocsánatot kérünk, amiért az egyház elítélt titeket!”… Maximális respect!
Nem kell túlfilózni, tanulj az eseteimből, – a link alatt lévőből is -, csak halld meg a lelked hangját és lépd át a saját korlátaidat, hogy aztán ne büntesd magad akár még tudat alatt is a mulasztásért…
Szerző: Gini Papp – Zacc
Forrás: Gugli
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: