Sorsszerű volt a világra jöttöd, majd növekedésed és megerősödésed. Egy zárt szektában, gyerekfejjel hallgattad a gyűlöletbeszédeket. Persze nem nyíltan, az ájtatosság köntösébe burkolva. Azt tanultad – hetente ötször -, hogy Isten szereteténél nincs fontosabb, és csak ez vezethet el téged az örök élethez. Ahhoz az örök élethez, amin csakis azokkal osztozhatsz, akik betartják Isten törvényeit. A 10 parancsolatot, és az Új-Szövetség krisztusi alapelveit is. Sok volt belőlük, tudom mennyire haragudtál magadra amiért lázadtál az irreálisan nagy elvárások ellen.
Pál apostol természetellenesnek nevezte a homoszexuális viselkedést, mert amikor férfiak vagy nők a saját nemükhöz tartozók felé éreznek gerjedelmet, szerinte a természetes érintkezést cserélik fel arra, ami ellenkezik a természet rendjével. Nem értetted ugyan miért uralkodott a bibliai időkben szinte mindenhol poligámia, sőt rokonházasság, és miért tarthatott például Salamon király több mint 600 ágyast számtalan felesége mellett, de “ha a homokosokat kell gyűlölni, akkor azokat gyűlöljük” – gondoltad -. Jogosnak érezted az undorodat a természetellenesen viselkedő emberekkel szemben. Mert azt tanultad, az Isten is undorodik tőlük, még csak emlékezetében sem tartja őket. Gyehennára, az örök pusztulásba mennek, ahonnan nincs visszatérés semmilyen formában. Nagyon féltél attól a lehetőségtől, hogy te magad is odajuthatsz. Nem értetted, ha maga Isten a Szeretet, hogyan lehet benne ennyi düh és gyűlölet, de igyekeztél, hogy elfogadd ezt a kontrasztot. Utáltál mindenkit, akit Isten a Biblia szerint megvet.
Tinédzserként azon is emésztetted magad, mi van, ha egyszer csak kiderül, te magad is leszbikus vagy. Mi van ha ez az érzés csak úgy, rátelepszik az emberre mint egy sűrű pókháló és nem tud mit kezdeni vele, fejet kell hajtania előtte… Ettől aztán még inkább utáltad azokat, akik tudtak mit kezdeni vele. Felvállalták minden nehézségével együtt. Te sosem lettél volna erre képes. Tudod drágám, azt hiszem, valahol irigyelted is őket ezért a bátorságért.
Féltél, ha nem vagy “Krisztus jó katonája”, ellenszegülsz a gyülekezet elrendezésének és törvényeinek, elveszíted az összes barátodat és még rokonaidat is, mert kiközösítenek maguk közül – ahogy szokták -, és még csak nem is köszöntenek. Egy fiú barátodat úgy veszítetted el, hogy láttad amint “kivégzik a bűnbeesését követően”. A gyülekezet “vénei” törvényt ültek felette miután ő maga vallotta be, hogy fiút szeret. Kiközösítették majd bejelentették, hogy nem tagja többé a gyülekezetnek, a törvénynek megfelelően kell vele viselkedned, ha megpillantod őt bárhol. A szíved megszakadt, az arcod lángolt a szégyentől, de elfordítottad a fejedet, amikor megláttad a buszmegállóban, mert a bűn az bűn. A bűnösnek éreznie kell, hogy vétkezett. Keményen tartottad magad a szabályhoz. A fiú, akivel pici korodtól fogva voltatok barátok, soha többé nem lehetett az életed része. Pontosan tudtad, rád is ez vár ha hibázol. Mindenkit és mindent elveszítesz. (A sors fintora, hogy végül el is veszítettél, mert anyád-apád kitagadott, amint elhagytad a vallásukat.)
Képzeld, ‘ideát’ mindenki boldog! Nem gyűlölünk senkit. Nem bélyegezzük meg őket azzal, hogy betegek vagy bűnösök. Azt gondoljuk a homoszexualitásról, hogy nemi orientáció, amivel születik az ember. Nem betegség, csupán beállítottság. Sőt, még azt is megkockáztatjuk, hogy karma. Egy életfeladat, amivel célja van. Kérlek, dőlj hátra és ne feszengj, hallgasd végig ezt az “istenkáromló” beszédet. Ja, és persze ne okold magad mindeközben! Gyerek voltál, szinte az anyatejjel szívtad magadba a családod és a vallási szervezeted “értékrendjét”. Nem volt lehetőséged felülvizsgálni azt, de ezzel segítettél nekem, hogy megmásszam azt a hatalmas hegyet, amit ELFOGADÁS-nak hívok.
Nem is sajnáljuk a melegeket, mert tudjuk, hogy ők aztán nem gyötrődnek identitásuk miatt, nagyon is szabadok – ha hagyják nekik -. A homoszexualitást amúgy, sehol a világon nem tekintik betegségnek. Eddig sem szüntette meg a nemek biológiai szerepét és ezután sem fogja. Ez egy elég abszurd elképzelés. Szóval, a Nemzetközi Pszichiátriai Társaság a homoszexualitást 1974 óta nem tekinti pszichiátriai betegségnek. 1972-ben George Weinberg pszichológus, a homofóbia kifejezés megalkotója azt állította, hogy inkább a homofóbia tekintendő betegségnek, nem a homoszexualitás. Valóban, a homofóbia nem más, mint a homoszexuálisok iránt érzett irracionális szorongás.
Én itt úgy gondolom, akkor betegség a homoszexualitás, ha ez magának a meleg személynek okoz neurózist. Főleg azokról beszélek, akik igyekeznek “normális” életet élni, mert a társadalom által ez az elfogadott. Gondolj csak bele, míg a heterók kimutathatják egymás iránti szerelmüket bárhol, addig a melegek hétköznapjai távolról sem telhetnek ösztönösen. Ezért nincs mit csodálkozni azon, ha látványos demonstrációkkal hívják fel magukra a figyelmet. Erre valók a Pride-ok és az LMBTQ mozgalmak. Bár egy dolgot szeretnék elmondani neked. Sok éves megfigyelésem, hogy a leghangosabban buzizók is elfogadják, sőt sokszor egyenesen vágyják a leszbikus képeket és történeteket, de képtelenek elfogadni a férfiak szerelmét. Talán ebből is tudható, kik hangosabbak a témában. Szitok szóként használják a buzi, homokos jelzőket, mint a cigányt vagy zsidót.
A meleg párok házasodása és gyerekvállalása az egyik legnagyobb botránykő volt a te szemedben is. Még az elfogadók körében is lélektani határnak számít. Azt várják, hogy húzzák meg magukat és csendesen a négy fal között szeressék egymást. De mit tanul az a gyerek azonos nemű szülőktől? Mivel ez nem fertőző, semmi mást nem tanul csak – jó esetben – vegytiszta szeretetet. Mert akarták őt, szeretni akarták…
Tipikus álelfogadókkal ma is találkozom, úgy ahogy te:
– Nincs bajom a melegekkel, de húzzák meg magukat. Tönkretenné a napomat, ha látnék két férfit kézen fogva!
– Persze, éljék úgy az életüket ahogy akarják, de nem kell azt tudni senkinek!
Néhányan konkrétan abban a hitben élnek, hogy valaki akkor lesz meleg, ha nem tudja hasznosan és tevékenyen elfoglalni magát : “meleg földműveseket nem ismerek, de meleg színészeket igen…”.
Gyanítom egyébként, hogy azok a legelszántabb meleg gyűlölők, akiknek nincs az ismeretségi körükben homoszexuális ember. Könnyű olyasmit utálni, amiről fogalmunk sincs.
El sem fogod hinni, de a szűk baráti körömben 4 női és 5 férfi homoszexuális pár van. Most, hogy erről írok neked tudom, milyen messzire kerültem tőled az évek során. Nem csak elfogadom a melegeket, de velük tartok a felvonulásaikon, még úgy is, hogy két pár közülük sosem jön ki velünk. Ők szeretnének “normálisan”, a háttérben maradni. Nem vagyunk egyformák. Borzasztó nagy erő kell ahhoz, hogy valaki ebbe a történetbe beleálljon, és felvállalja az életét mások előtt. Hogy miért? Pontosan ezért…, mert fel kell vállalnia. Nem csupán élnie, ahogy neki tetszik.
Már régen távol kerültél tőlem, amikor megszületett a kislányom. A gyerek, aki azért is jött hozzám, hogy legömbölyítse azokat az éleket bennem, amelyek még léteznek. Egyszer elkapott egy pillanatot a tévében, amikor két férfi csókolózott. 5 éves volt. Jól emlékszem, közben kukoricát evett. Rám nézett és azt kérdezte:
– Anya, hogy lehet az, hogy két fiú puszilkodik a száján?
– Szerinted, hogy lehet? Mondd meg te! – kérdeztem vissza.
– Hát úgy, hogy szeretik egymást – válaszolta.
– Igen. Szeretik egymást. Ennyi – mondtam és figyeltem. Ő már túl is lépett rajta…
Érted? Ideológiák nélkül születünk, ha nem akarnak bennünket mindenáron “elrontani”, akkor tudjuk a válaszokat. Olyan egyszerűen látjuk az agyonfilozofált dolgokat, hogy az elképesztő. Mi más lenne fontosabb, mint a szeretet szerinted? A szeretet, amiért a földre jövünk…
Steiner Kristóf édesapja (balra), Steiner Gyula, tegnap is boldogan vett részt a Pride-on,
Ő az egyik nagy példaképem abban, ahogyan a gyerekünket NEM kell nevelnünk, csakis szeretnünk. De azt NAGYON!
Fotó: Instagram @keflenc – a tegnapi Pride-on készítették
“Helyszíni tudósítóink jelentése szerint szélsőségeseknek semmi nyoma nem volt egyik kereszteződésnél sem. Útközben a kávézókból, éttermekből bámészkodtak és integettek a vendégek és az alkalmazottak. A menet elején lévő munkatársunk azt jelentette öt előtt nem sokkal: a Bajcsy-Báthori utca sarkán egy fociultra volt, „aki kicsit buzizott, de miután a rendőr megkérte, hogy viselkedjen, mert gyerekek is vannak itt, megszeppenve odébbállt”.
(Idézet az Index-ről)
Szerző: Gini Papp – Zacc
Néhány cikk, amire érdemes ránézned :
Mit gondolnak a gyerekek a melegházasságról? Videó ITT!
Meleg párokról készült csodaszép fotok ITT!
Első írásaim között a “Másság” ITT!
Conchita Wurst jelenség, tényleg ennyire rémisztő? Kattints ide a véleményemért!
Ezt teszi az arab és a zsidó férfi, miután gyermekeiket megölték – kattints ide a videóért!
Élet egy zárt szektában 1.rész ITT!
Homofóbok ölelnek életükben először melegeket – videó ITT!
A napokban a metrón velem szemben foglalt helyet két fiatal lány. Miután leültek, elkezdtek csókolózni. Magamon meglehetős zavart figyeltem meg, mert nem egy futó puszi volt, hanem belefeledkezős csókolódzás a javából. Amikor nyilvános helyen ilyent látok, mindig kínosan érzem magam – vegyespáros esetében is -, mert hogy jövök én ahhoz, hogy tanu legyek. A metrón meg különösen kínos, megtelepedett rajtam a “nem tudom, hová nézzek” érzés. Nem tudtam nem neheztelni ezért rájuk. Aztán elkezdtem vizsgálni magamat, és még valami összetevőt találtam a rossz érzésemben. Igen, azért IS haragszom, mert melegek csókolóznak nyilvánosan. Be kell látnom, hogy hetero párok hasonló megnyilvánulását is tüntetésnek érzem. Egyfajta polgárpukkasztásnak. Homoszexuális pároknál pedig ez még hangsúlyosabban megmutatkozik. Lopva figyelgetni kezdtem az utastársakat körülöttem, és nem állítom, hogy tetszést véltem látni rajtuk. Komolyan ott tartottam, hogy figyelmeztetem a lányokat arra, hogy a viselkedésük árt az “ügynek”. De ez olyan béna megfogalmazás, és a fogadatlan prókátornak ajtó mögött a helye. Végül nem szóltam, de mint a bejegyzésem is mutatja, a kérdés még bennem van: mit kell tennem azzal az az ítélettel, amit akkor érzek, amikor az általam elfogadott hátrányos helyzetű kisebbséghez tartozó embertársam olyat tesz, ami az általánosan elfogadott normákat rúgja föl? Ide tartozik az is, ha egy zsidó cigányozik, a cigányt csóráson kapok, vagy menekült erőszakoskodik. Szólnék, de akkor jön az, hogy “azért mert homoszexuális/zsidó/cigány/arab/stb. vagyok? Ez meg azonnal védekezésre ösztönöz, kezdem magyarázni, hogy nem, nem azért, de…..