Ha a Nyugatinál jársz, vegyél Dávidtól egy-két lufit!

Dávid, a ritka őszinte, csupa szív, vak srác, a hétköznapi arcok egyik alanya volt.

„Hároméves korom óta nem látok. Egy daganatos betegség miatt kellett arról dönteni, hogy vagy látok, de meghalok, vagy megvakulok, de teljes életet élhetek.
Én ebben nőttem fel.
Déltől négy óráig vagyok itt***. A kutyának is elég ennyi idő, és így marad idő a családomra is. Amikor befejezem a munkámat, veszek a kutyának tápot. Van itt a Nyugatiban egy széfem, oda berakom a cuccomat, a kutya tálkáit, a héliumpalackot és megyek haza. Vonattal járok.
Mindig is vonzódtam a lufikhoz! Ahogy fújják, meg úgy az egészhez… Csak később jöttem rá, hogy mindez azért van, mert egy emlékmorzsa megmaradt abból, amikor még láttam. Egy pici morzsa, ahogy ott lóg a lufi, és ahogy fújódik…
Mára a lufizmus számomra egy életérzés is: szállni egyre feljebb, míg a hélium bírja, szabadon szárnyalni és hinni a csodát, hogy mindig van kiút a sötétségből!”

ember

***Keddtől szombatig a Nyugati pályaudvar melletti Mekinél találod Dávid Kőrösmezey -t, a “Lufisbácsit”.
(Felesége leírása pontosít: A hátsó bejáratnál, ahol a Mekihez, pénztárakhoz és a 15 körüli számú vágányokhoz lehet bemenni, ott vásárolhatsz tőle.)
Dávid amúgy rendkívül hálás Anitának, feleségének, amiért támasza és ‘üzlettársa’ is.

A tábláján a felirat vége:
“A lufikért bontatlan csomagolású kutya és cica eledellel (száraztáp, konzerv) is fizethetsz”:
Feleségével több altatásra ítélt kutyát fogadtak már be.

“Köszönjük hogy ily módon mi is jelen lehettünk! Anita már a lufatoriumtól rendelt, hogy a lánybúcsú partit egyedivé tegyék! Te se hezitálj! Kérd egyedi ajánlatunkat és meglátod, lufanatikus party-t varázsolunk neked!” – mert Dávidék nem csak kicsiben gondolkodnak. Weben is rendelhetsz már tőlük: ITT!

Gábor Takács (is) a tettek mezejére lépett amikor olvasta a hétköznapi arcok bejegyzésben Dávid történetét. “Megvan,az összes gáz elfogyott ami volt” – megjegyzéssel mutatta meg, elhozta a mai készletet.

gábor