A *Tengerentúlról jelentem* facebook oldalán találtam ezt a fotósorozatot, amit reményeim szerint rengeteg ember láthat majd kis hazánkban is. Mi több, elkap bennünket is az Occupy szellemisége, és belekezdünk mi is. A “Metró terápia” egy fantasztikus kezdeményezés, amivel az embereket egymást bátorítják, reményt és szeretetet adnak másoknak, miközben ők maguk is erősödnek tőle.
¤ Üzenetet hoztam nektek, akik szeretitek New Yorkot. Az utóbbi napok megosztottságában, talán ez segít mindkét oldalnak megérteni, hogy New York min megy keresztül. Aki erre az oldalra téved, bizonyára valamilyen oknál fogva kedveli ezt a várost, s nemcsak a látványosságok, az élettelen falak érdeklik, de a köztük élő hús-vér emberek is.
Mi, New York-iak, a hétköznapok sűrűjében, a tülkölő autók zajában, a pisiszagú aluljárókban, a lepukkant metróállomásokon gyakran megfeledkezünk róla, hogy milyen fantasztikus városban élünk. Állandóan sietünk valahová, nem nézünk egymás szemébe, kínosan kerüljük a testi érintkezést. A világ barátságtalannak, gyakran durvának talál minket. Azonban ez nem igaz. New York egy külön világ. New York nem Amerika. New York, az New York.
A körülmények – az apró lakások, az egekbe szökő bérleti díjak, az állandó hajtás, melyben élünk, a küzdelem a legkisebb kényelemért, mint ülőhely a metrón, étteremben -, közös célt szül bennünk. Nélkülözzük az alapvető kényelmi elemeket, melyek a többi amerikai számára magától értetődően adottak. A tágas házat, az autót, a csendet. Amikor egymásra nézünk, nem az idegent látjuk a másikban, hanem azt a valakit, aki ugyanazokkal a napi gondokkal küzd, mint mi. Értelmesek, roppant erősek és eltökéltek vagyunk.
A város fiatalos lendülete, túlélésre programozott lelkülete a nehéz helyzetekben sem hagy cserben minket. A bajban azonnal összefogunk és egy célért küzdünk. Így volt ez 9/11 idején és így van ez 11/9 óta is. Ironikus a számok játéka, igaz?
A mi választási térképünk egy színű. Nincs kilógó kerület. Együtt vagyunk. New York City egy.
Nem az számít, hogy ki mellett voksoltunk, hanem az, hogy mi ellen. Minden ellen, ami nem New York: a rasszizmus, a kirekesztés, a megbélyegzés, a szexizmus. New York a világ olvasztótégelye minden szempontból és az is marad. Így akar látni minket a világ, így akarjuk látni magunkat.
Ez most nehéz. De jobb lesz, mert nem adjuk fel. Most sokan kiabálunk, az utcákra vonulunk, míg mások csendben dolgozzák fel a helyzetet. Gondolat címkéket ragasztanak a 14. utca metróállomás falára, hogy mások is olvassák. Az üzenetek gyakran dühösek, nyersek, ám a legtöbb pozitív, reménykedő. Olvassatok el Ti is néhányat és higgyétek el, máris jobban fogjátok érezni magatokat, bárhová is szavaztatok, bármi is bánt Titeket a jövővel kapcsolatban.
Minden rendben lesz. New York City nem adja fel.” ¤
Menekültként jöttem ebbe az országba. Bízom Amerika jóságában.
A mai nap a legfárasztóbb napok egyike volt. De tudod mit? Most jobban össze kell fognunk, mint valaha. Egyek vagyunk.
Légy erős, New York! Csodálatos, sokszínű város vagyunk és győzünk a gyűlölet felett.
Soha nem lehetünk remény nélkül.
Minden rendben lesz.
Ha csüggedsz, gondolj erre a falra.
Ne félj!
Egyek vagyunk.
A szeretet mindenek felett. XX
Légy az a szeretet, amit kapni szeretnél.
Imádom Ny-ot az ilyen ötleteiért (is)!
8K COLORS OF NEWYORK 2016 from jansoli on Vimeo.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: