JELENTKEZZ ÖNKÉNTESNEK!
Jó embernek lenni azzal, hogy adakozol az időddel azoknak, akiknek szükségük van rá annyira jó érzés, hogy függőséget okozhat. Kezdd a jótékony pályafutásodat a Gyermekvilág Ágyszínház alapítvánnyal és menj velük kórházban fekvő gyerekekkel játszani Budapesten 15 kórházban, heti rendszerességgel! Segítségeddel felszáradnak a krokodilkönnyek, kacagással, igazi vidámsággal telik meg a sivár kórházi közeg.
Ha te is szeretnéd megtapasztalni milyen jó érzés felvidítani a beteg gyerekeket és odafigyeléssel segíteni a gyógyulásukat, akkor csatlakozz, mert ők tudják, a játék ereje hatalmas!
Jelentkezésedet kérlek ide küldd: gyermekvilag@freemail.hu
További részleteket találsz róluk és a munkájukról ide kattintva, az Ágyszínház hivatalos oldalán!
(A képre kattintva nyílik a Gyermekvilág-Ágyszínház facebook oldal)
Az Ágyszínház programja számokban
– 25 éve vannak jelen a fővárosi kórházakban,
– közel 500 önkéntes vállalt tartósan szolgálatot az Alapítvány keretei között a fennállása óta,
– rendszeresen, folyamatosan 50-70 önkéntes járja hetente a fővárosi kórházakat,
– évente 1000-1200 gyerekhez jut el az Ágyszínház programja,
– az önkéntes hálózat évi 5-6000 órát szán a beteg gyermekek gyógyulási esélyeinek javítására,
– 15 szolgálati helyen működik heti rendszerességgel az Ágyszínház programja,
– évente megbízhatóan 100-130 támogató ajánlja fel adója 1%-t a játékeszközeik, a működésük támogatására.
Néhány vallomás az Alapítványban önkéntesként működőktől:
Békefi Fanni
Nagyon sok dologban segít nekem az alapítványi szolgálat. Az igazat megvallva nem gondoltam volna, hogy bírni fogom lelkileg, hiszen eddig nem sok közöm volt a kórházi léthez, a gyerekekhez, az egész szituációhoz. Jól érzem magam, és rengeteg élményt ad az önkéntesség, egy új szemlélettel körítve, amit a mindennapi életem során igyekszem a legtöbb percben vagy nehéz helyzetben magam előtt tartani. Bízom benne, hogy még nagyon sokáig szolgálni fogom a beteg gyerekeket az alapítvány nevében.
Csörgöl Istvánné, Ani
Minden héten várnak minket, számítanak ránk. Érezzük,hogy szükségesek vagyunk másoknak. Szép és felemelő érzés adni másoknak egy cseppnyi szeretetet, ami talán a mi szemünkben kevésnek tűnik,de a beteg és elesett gyermekek és felnőttek számára mindent jelenthet.
László Csilla
Mindannyian voltunk kezdő önkéntesek,emlékszem,mennyire izgultam az első foglalkozás előtt.Aztán hamar megtanultam,hogy a legfontosabb a jelenlétünk, az, hogy megyünk minden héten rendszeresen ugyanabban az időpontban, és erre az időre ŐK egészséges gyerekként élhetik meg magukat, nem a betegséggel foglalkoznak, hanem a játékkal, a mesével.
Pintér Ági
Nem olyan rég csatlakoztam az Alapítványhoz. Voltam velük klubdélutánon, őszinte kedvességgel találkoztam. Érdekmentes mosolyokkal,lelkesedéssel.Nem is kérdeztem meg, miből,hogyan gazdálkodnak,hány éve alakultak,s bár nem vagyok képzett tanár,se óvónő, csatlakoztam hozzájuk. Anyagi haszon, fizetés nincs, de annyi, de annyi mindent kapok!El sem mondható!
Néhány óra, amit egy héten egyszer bent tölthetek a hematológián, mesélve, játszva, beszélgetve,mely megtanít kitartásra, türelemre, erővel tölt fel az ott levők ereje, hogy van valami fontos – túl az ezer mindennapi kötelességemen – az életben,hogy adhassak jobb kedvet, az egyhangúságban kikapcsolódást. S a legtöbbet kapjam, amit ember kaphat, csillogó szemeket, mosolyokat,apró örömöket, fel-felcsillanó reményt.
Mészáros Andrea
Adni jó. Akkor is, ha elcsépelt ez a mondat, akkor is, ha mások ezt nem értik. Egyszerűen magáért, az önzetlen adásért. Ez valami olyan, amiért nem vár az ember viszonzást. Ha mégis megjelenik a mosoly az arcokon, vagy amikor arra kérnek, hogy ne menjek még el, játszunk még egy kört, az csak ráadás.
Az emberek benne élnek a kis világukban, legyen az akármilyen is, a maguk örömével, vagy a maguk poklával összezárva. Onnan szinte alig vagyunk képesek kipillantani, nem hogy kilépni. Persze én is tölthetném másképp a hétfő estéimet. Bevállalhatnék még két magántanítványt a munka után, vagy túlórázhatnék benn a cégnél, ahol soha sincs vége a feladatoknak. Nekem a hétfő délután az Ágyszínházról szól. Kiszakadok a kis világomból, és egy másikba merülök bele. Ilyenkor mindent elfelejtek, csak a gyerekek léteznek, és a játék, amit együtt játszunk.
“Talán a hála csak annyit jelent, hogy felismerjük, mi is az amink van és megköszönjük a kis győzelmeket. Mi ilyen kis apróságokkal győzünk minden alkalommal a gyerekkórházakban. ”
( Tűzoltó utcai Gyermekklinika. )
- Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni! Gyönyörű videó itt!
- A Karib-tenger kalóza gyerekkórházban szelfizett a beteg gyerekekkel
- Dr.Lenkei Gábor gondolatai a rákról!
- A betegség a lélek nyelve, a rákba nem illik belehalni
- A rákot olyan barátnak tartjuk, aki kiengedte kalitkájából a lelkünket – kattints ide a saját tapaszlatokért!
- A testi betegségeink lelki okainak lexikális felsorolását és egyéb segítséget IDE kattintva találod meg!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: