Rudolf Steiner: “Saját létünk az egész világmindenség ajándéka”

Aki olvassa a blogjaimat, az előtt nem titok, hogy nem hiszek a fizikai betegségben. Illetve, ez így nem pontos, abban hiszek, hogy minden fizikai betegség csak tünet. Tünete annak, hogy nincs rendben a lelkem. Ezért az első dolog, amit a lerobbanáskor csinálok, hogy átgondolom mi történt velem mostanában, aztán tágabb spektrumban is, mi történt velem, amire nem figyeltem fel az évek során. Ez egy remek önismereti játék, ugyanakkor rávezet a megoldásokra. Minden téren!

Régen működöm már úgy, hogy előre tudom milyen fizikai tünetei lesznek annak amit éppen érzek. Például ha komoly feszültség van a párkapcsolatomban, amit nem tudunk kibeszélni, várható a torokfájás, (torokcsakra), és talán egy komolyabb influenza is beesik. Vagy, ha túl sokat aggódom a pénz miatt, teljesen biztos, hogy a felismeréskor már fáj a derekam (mert terhet cipelek rajta). Szóval a betegségeimhez van iránytűm.

Testi betegségek lelki okainak lexikális felsorolása – című bejegyzésemben erről mindent megtalálsz, videókkal gazdagítva.

Ma, amikor alig tudtam kimászni az ágyból, olyan összetörten ébredtem, átgondoltam mi a fene folyik a háttérben, ami ennyire rám nehezedik. És persze eszembe jutott az általam oly nagyra tartott Rudolf Steiner gondolata:

“Semmi sem ápolja jobban a lelki élet egészségét, mint az igazi gondolkodás.”

Rudolf Steiner 1990-ban

Így hát kerestem tőle néhány magvas idézetet, és gondolkodni kezdtem az élet dolgairól…
És akkor láttam meg, hogy 156 évvel ezelőtt, pontosan ezen a napon született az antropozófia és a Waldorf-pedagógia megalkotója. Ez nagyon különös, csaknem vezetettség érzését adta. Tőle kell olvasnom, most már biztos.

Előljáróban tudnod kell róla néhány alapvető dolgot, ha nem ismered. Ez az osztrák férfi igazi polihisztor volt, filozófus, a Teozófiai Társaság (német szekciójának) főtitkára volt, író, dramaturg, tanár, a spirituális mozgalom, az antropozófia megalkotója, emellett nagyszámú festmény, szobor, építészeti terv és vázlat maradt fenn tőle. Megalapozta az antropozófia elvein nyugvó pedagógiát, gyógypedagógiát, orvostudományt, mezőgazdaságot, teológiát, színművészetet és társadalomelméletet. (Rudolf Steiner wikipediáját érdemes végigolvasni!)

Az antropozófiáról mindent megtalálsz ide kattintva!

Nos, az ember, aki fényévekkel előttünk járt, és két rendkívüli intézményt is létrehozott. Gyerekek százezrei köszönhetik neki, hogy méltósággal tanulhattak az általa megalapított és leszabályozott Waldorf iskolákban.

“Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében.”

De ránk, felnőttekre is rengeteg gondolatot hagyott, ami szeretek újra és újra átértékelni magamban. Valódi kihívás magamévá tenni őket. Néhányat szeretnék most átadni neked is itt.

“Az anyag a szellem romhalmaza.”

“Az emberiség legtöbbször nagyon keveset beszél arról,
amit tud, és nagyon sokat beszél arról, amit nem tud.”

“Sohasem lehet igazán indokolt, hogy valaki mértékadónak tartsa magát nemcsak abban, hogy ő maga mit tudhat, hanem abban is, hogy “az ember” mit nem tudhat.”

“Tanulni nem a hiba elítéléséből, hanem csakis a megértéséből lehet.”

“Nem kell az élményeket keresni; mindenütt ott vannak.”

“Minden emberben benne szunnyadnak olyan képességek, amelyeknek kifejlesztésével ismereteket szerezhet a magasabb világokról – a lélek és szellemvilágról.”

“Ne vess el semmit, amíg nem értetted meg, ne fogadj el semmit, amíg nem értetted meg.”

“Tudnunk kell, hogy saját létünk az egész világmindenség ajándéka.”

“Mikor a külsőn keresztül megnyilvánul a szellem: ez a szép.”

“A valódi türelemmel párosult szelídség és hallgatás megnyitja a lelket a lélekvilág számára.”

“Csak azok a pillanatok a megismerés pillanatai, amikor minden ítélkezés és kritika elhallgat bennünk.”

“Minden ember kötelessége, hogy megértse a lélek útját; megértse, hogy honnan és hová.”

“A szépet csodálni,
Az igazat óvni,
A nemeset tisztelni,
A jót körülölelni,
Ez vezeti az embert
Az életben célokhoz.”

“Mindenfajta nevelés önnevelés, és mi mint tanítók, nevelők csak a saját magát nevelő gyermek környezetét alkotjuk. A legkedvezőbb környezetet kell teremtenünk, hogy a gyermek úgy nevelje általunk önmagát, ahogy belső sorsát követve nevelődnie kell. “

“Az a feladatunk, hogy a gyermek környezetében olyan hatást fejtsünk ki, hogy egészen a gondolatokba és érzületekbe menően a jót, az igazat, a szépet és a bölcset utánozó lénnyé lehessen.”

“A gyermeket tiszteletben kell fogadni, szeretetben kell nevelni és szabadságban kell elbocsátani.”

“A dolgok általában úgy végződnek, ahogy kezdődnek.”

“Az ember a világot megismerve önmagára talál, és magát megismerve föltárul számára a világ.”

Egész életében a szabadságról beszélt, ezt tartotta az ember számára a legfontosabb célnak. Megszabadulni a függősektől minden szempontból. Ezért folyamatosan küzdött a szektásodást illetően, amit tanításai alapján szerettek volna többször is létrehozni.