Aki soha nem váltotta be Rockefellertől kapott csekkjét mégis milliomos lett

Volt egy üzletember, aki nyakig ült az adósságban és teljesen reménytelennek látta a helyzetét. A hitelezők a nyakán voltak és a szállítók is már türelmetlenül követelték a pénzüket.
Egy nap az üzletember elcsigázottan ki ült egy parkba, arcát a kezébe temetve, és azon tűnődött, hogy vajon tehet-e bármit, amivel megmentheti a cégét a biztos csődtől.

Ahogyan ott elgondolkodva üldögélt, egyszer csak leült mellé egy öregember, aki észrevette, milyen elkeseredett és így szólt:
– Ej, de el vagy kámpicsorodva! Mi nyomja úgy a szívedet?
Az üzletember felnézett az öregemberre, és – rá nem jellemző módon – keserves hangon elmesélte neki a búját.
Az öregember végighallgatván az üzletember kétségtelenül reménytelennek tűnő helyzetét, elmosolyodott.
– Ha csak ennyi a baj, azt hiszem, tudok neked segíteni.
Előkapta a csekkfüzetét, megkérdezte az üzletember nevét, írt egy csekket, majd átnyújtotta, mondván:
– Tessék, fiam! Vedd el ezt a pénzt. Tekintsd ezt kölcsönnek. Találkozzunk ennél a padnál ugyanezen a napon egy év múlva, és majd akkor visszafizetheted nekem. Az öregember azzal sarkon fordult, és amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is tűnt a park fái között. Az üzletember lenézett a kezében lévő csekkre, és hirtelen levegőt sem kapott a döbbenettől, ugyanis a csekk fél millió dollárról szólt, és a csekk aláírója pedig nem volt más, mint maga John D. Rockefeller, a világ leggazdagabb embere!
– Atya világ, – gondolta – hiszen ezzel a csekkel egy szempillantás alatt rendezni tudom az összes adósságomat!
Aztán elgondolkozott, hogyha magától Rockefellertől kapott kölcsönt, akkor nem is lehet olyan rossz a cége, hiszen ez a vén, dörzsölt róka biztosan nem adott volna pénzt, ha nem lenne biztos benne, hogy a pénzét visszakapja. Ezért először úgy döntött, be sem váltja a csekket. Betette a széfjébe, és a pénz adta biztonság tudatában újult erővel vetette bele magát az üzlete megmentésébe. Újdonsült erejével és optimizmusával jobb feltételeket alkudott ki a beszállítóival, ki tudta tolni hiteleinek fizetési határidőit, és jó néhány nagyobb üzletet is nyélbe ütött.

Néhány hónap elteltével sikerült kikászálódnia az adósságból és az üzlete újból nyereségesre fordult.

Pontosan egy évvel később visszatért a parkba, pontosan ahhoz a padhoz, ahol először találkozott az öreggel, tele hálával és meleg érzésekkel a szívében.
– Az az átkozottul dörzsölt vén kurafi – gondolta magában, amíg várakozott.

Meg is jelent az öreg, a megbeszélt időpontban, ám ahogy vissza akarta neki adni a csekket, és elkezdte volna mesélni a sikereit és az eredményeit, hirtelen két fehér köpenyes ápoló határozott léptekkel odalépett az öreghez, megragadta, és szelíden, de határozottan elkezdte elkísérni. Az üzletember meglepetten állt, kezében a csekkel, amikor az egyik ápoló odalépett hozzá.
– Remélem nem zavarta önt meg ez az úr itt, ugyanis nem nagyon szereti az otthont, ezért állandóan kioson ide a parkba, és mindenkinek azt meséli, hogy ő Rockefeller. Ezt leszámítva viszont teljesen ártalmatlan. Azt a csekket pedig jobb, ha nem próbálja beváltani, higgye el, megkíméli magát néhány kellemetlen pillanattól a bankban.

Az üzletember csak állt ott megrökönyödve, hiszen Ő végig abban a hiszemben volt, hogy egy fél millió dolláros csekk lapul a széfjében. És ekkor rádöbbent, hogy a saját önbizalma volt az, ami kisegítette őt a bajból.

Ahhoz,hogy minden helyzetet megtudjál oldani az életedben először az önbizalmadat tedd hozzá sziklaszilárddá.

Ugye, hogy a példázatokból lehet a legtöbbet tanulni?