Náray Tamás nagy rajongója vagyok, és a miérteket a Náray Tamás 27+1 tanácsa a sikerhez című bejegyzésemben pontosan ki is fejtettem. Facebook bejegyzéseit is imádom olvasgatni, mert sokat látott, mélyen gondolkodó embertől származnak. Néhány órája egy fantasztikus szösszenetet osztott meg olvasóival, amit mindenképpen meg szerettem volna osztani veletek is.
Imádtam minden sorát. Vajon nem Al Bundy volt a cipőbolti eladó? 😀
Mielőtt elutaztam, vettem egy cipőt. Általában csak a jobblábasat próbálom fel. A bal mindig jó.
Otthon kibontottam a csomagot, és a dobozban két jobblábas cipő nézett velem farkasszemet. Másnap visszavittem.
– A blokk megvan? – kérdezte az eladó.
Jó, tudom, hogy a szabály, az szabály. De ennek ellenére meglepett a kérdése, mert nyilvánvalóvá tette, hogy emlékszik rám, és arra is, hogy tegnap nála vettem. Ezen felül elmondtam neki: én nem egy másikat akarok helyette, vagy a pénzemet vissza, csak a megvásárolt cipőm párját szeretném megkapni az egyik jobbos helyett. Egyértelmű – gondoltam-, hogy kell lennie egy másik 41-es doboznak, amelyben két ballábas fog lapulni…
De nem fűztem hozzá semmit, természetesen a tárcámban volt a blokk. Átnyújtottam.
– Megnézem a raktárban – mondta kicsit flegmán.
Várakoztam. Némi idő után előkerült és közölte, hogy egy üres dobozt talált csak és így nem tud segíteni.
Ha akarom, a pénzt visszaadja – mondta -, miközben a selyempapírt szépen az üres dobozba belehajtogatta…
Kimentem az üzletből és megálltam a kirakatok előtt. Emlékeztem, hogy ott vettem észre, ott tetszett meg. Ott is volt! Sőt, mindkettő kirakatban egy-egy ballábas cipő díszelgett.
– Mindkét kirakatban van ebből a modellből egy-egy cipő – próbálkoztam tovább. -Nem néznénk meg, hogy hanyas? Ugyanis ballábas mindkettő! És én úgy látom, hogy ez a méret, és legalább így párban lennének.
– Hát, lehet -mondta az eladó. – De a kirakatból nem lehet kivenni.
– Miért? – kérdeztem csodálkozva.
– Csak kirakatrendezéskor.
– Még ilyen esetben sem?
– Így van!
– De így nem tudom hordani! – mondtam. – Maga meg az itt lévőt nem tudja eladni!
– Akkor is ez van – válaszolt határozott kedvtelenséggel.
– De én szivesen megcsinálom a cserét! – alkudoztam.
– Meg van tiltva. Sajnálom – felelte.
– És akkor most?
– Két hét múlva lesz kirakatrendezés – világosított fel. – Ha most nem kell a pénz, a blokkal azután jöjjön vissza és kicseréljük, ha addig nem hordta – zárta le a beszélgetésünket és a másik vevő felé fordult. – Segíthetek valamiben? – kérdezte tőle.
Én azóta is ezen gondolkodom. Hogyan? Ha addig nem hordtam?
Mert az egész ügy hagyján, viszont ez a mondata szöget ütött a fejemben.
Vajon, jelen volt ő a beszélgetésünknél? Hallotta és értette is magát?
Ezek már nem kereskedők! Csak még nem jöttem rá, hogy micsodák! Ennyi ésszel, elmehetnének ezek az un. “kereskedők” ürgét önteni, feltéve, hogy nem felejtik otthon a vödröt!
Egyébként Nárayi tisztelem és becsülöm!
Sajnos ez a magyar valóság, nem a kereskedő van a vevőrét, hanem a vevő örüljön, ha figyelemre méltatják és ne zavarja meg az eladót semmilyen kérdéssel.
Hivatástudat nulla, ja meg értelem!
Nemrég olvastam egy jót mondást: terjesszük el, hogy az agy egy applikáció, hátha elkezdik használni!!!