1962. augusztus 4-én halt meg, máig tisztázatlan körülmények között Marilyn Monroe, a 20. század legszexisebbnek tartott színésznője. Élete rendkívül zaklatott, és rövid volt, melynek árnyoldalait is érdemes ismerni.
Norma Jane Baker (születési neve) valójában egy depressziós, drogfüggő, teljesen labilis idegzetű nő volt, akiről ezeket valamiért nem illik hangoztatni.
Mint ahogyan azt sem, hogy arca épp úgy meg volt komponálva, mint életének tisztább időszakai.
7 millió forintnyi angol fontért keltek el azok a röntgen leletek, melyeken Marilyn állimplantátuma és orrplasztikája tisztán látható. A hírességnek ezen felül is több tucat plasztikája volt az orvosok szerint.
(1945-ben és 1950-ben)
A nő, akit a tökéletes szépség megtestesítőjének tartanak, teljesen átlagos volt, amikor nem volt rajta jól megkomponált sminkje. Szépségpöttye, vérvörös ajakrúzsa és szemhéjtusa nélkül olyan volt, mint bárki más. Megszállottan foglalkozott a külsejével, dupla melltartót hordott és hitte magáról, hogy színészi teljesítményével fogja elbűvölni az embereket. A köztudatban szexistennő-imázsa maradt meg mégis.
(thechive.com
Ironikus módon ki nem állhatta mindazt, ami a sztársághoz segítette – a szexepilt, a naiv, de érzékeny imázst – s amit oly remekül fogott hadra a vígjátékokban. Monroe bizonytalan énje a szerepekbe könnyen illeszkedett, de a forgatások számára és a stábnak is rémálomnak bizonyult: rendszeresen késett, szerepét elfelejtette, harcban állt a rendezőkkel és a stúdiókkal. Pokoli lehetett vele dolgozni: órákat késett, és képtelen volt megtanulni a legegyszerűbb szövegeket. A Hétévi vágyakozás után Billy Wilder fogadkozott, hogy sosem forgat vele többet: ” De valahányszor megláttam, mindig megbocsátottam neki.”
1959-ben, gyógyszereken élve készítette legnagyobb sikerét, a Van, aki forrón szereti című komédiát Tony Curtis és Jack Lemmon társaságában. Monroe élete alakítását nyújtotta, de partnerei idegeire ment tévesztéseivel, mondatait végül a díszletfiókba ragasztották be, hogy ne hibázza el.
Következő filmje a Szeressünk! volt Yves Montand-nal, s már a szétesés szélén forgatta 1961-ben a Kallódó embereket, amelynek forgatókönyvét Miller írta, akitől éppen akkor vált el.
(Yves Mondand-al a Szeressünk! című filmben)
Színésznői ambíciói mellett, Monroe mindennél jobban akart egy kisbabát. Ez a vágya sosem teljesülhetett be. Három vetélése volt, és mindegyik vesztesége a nyilvánosság előtt zajlott. A közönsége tudott életének minden mozzanatáról.
1960. júliusában, a Kallódó emberek című film felvételeinek forgatási szünetében barátja, Frieda Hull különleges fotókat készített a színésznőről.
Bár még Miller felesége volt, de Monroe elárulta barátnőjének, a babát Yves Montandtól várja. Ezt a babát sem tudta világra hozni.
Hiába volt ikon, egyre labilisabb lett, megbízhatatlansága a forgatásokon tovább súlyosbodott. A “Kallódó emberek” forgatása után összeomlott, depresszióba süllyedt, amelyből csak az emelte ki, hogy őt kérték fel a születésnapját ünneplő új elnök, John F. Kennedy köszöntésére. A politikus és a színésznő között románc szövődött, sőt az elnök Robert fivérével is hírbe hozták. Utoljára a Valamit adni kell című vígjáték főszerepére kérték fel, de megbízhatatlansága miatt a szerződését felbontották, s már egy stúdió sem tartott rá igényt.
A még mindig csak harminchat éves Monroe ágyban fekvő meztelen, a telefont markoló holttestét 1962. augusztus 5-én reggel fedezte fel a bejárónője. A hivatalos vizsgálat altató-túladagolást állapított meg a halál okaként, de ezt kevesen hitték el, azóta számtalan összeesküvés-elmélet látott napvilágot halálával kapcsolatban.
Marilyn Monroe már életében legenda lett, rajongói közé tartozott Albert Einstein, Jean-Paul Sartre, képmása ma is dollármilliókat hoz örököseinek. Mítosza mit sem halványult, az új évezred küszöbén a Playboy, a People és az E! online magazin szavazásán is őt választották az elmúlt évszázad legszexisebb nőjének.
(forrás: vintage.es)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: