Hair, generációk kedvence lett a musical

Több, mint 40 éve mutatták be a Brodway színpadán a Hair című musicalt, ami generációk kedvencévé vált. Bő 10 évre rá készült el a háborúellenes darab filmváltozata is, mely sok színészt tett ikonikussá.

Csak egyszer vagyunk fiatalok, utána más mentséget kell találnunk – tartja a mondás. Ám mindezzel mit sem törődik a kötelességtudó Claude Hooper Bukowski, kezében a behívójával. Tudja mi vár rá: a hadsereg. Ám a világról alkotott képét meglepően hamar formálja át néhány útjába akadó hippi.

Claude Bukowski (balra) és George Berger

Előttük az élet, bár a jövőjükről mindannyian másképp gondolkodnak. Igaz, egyik oldalnak sincs nehéz dolga a saját világában, ám pillanatnak tűnő találkozásukból nem várt közös idő, sőt új közösség születik. Egyszerű? Pedig nem az. Ráadásul az érem harmadik oldalaként egy dúsgazdag család leánygyermeke bonyolítja a helyzetet, aki szó szerint belovagolva a képbe, annak rendje és módja megszédíti az egyenruha-viselésre készülő ifjút.

A rebellis kompánia vezetője rövidre zárja a gátlásokkal teli katonajelölt Bukowski dilemmáját: elmennek a lány zártkörű partijára, a fiú váltson pár szót álmai nőjével, hadd vésse emlékezetébe annak minden apró vonását, hogy felidézhesse majd, amikor a földi pokolban masírozik.

Tökéletesen telibe találnak a dalok, hitelesen játszanak a színészek , hagynak bőven emésztenivalót. Strucc és politika, faj és gyűlölet, rend és szer.
Egy sor tabu, melyek élét tompítják ugyan a slágereken alapuló zenei betétek és a fesztelen történetvezetés, ám ott vannak. És a film utolsó képkockáit követően is elkísérik a nézőt.
Évekre. Talán egy egész életen át…

Milos Forman – a Száll a kakukk fészkére, az Ragtime és AMadeus direktora – ezúttal sem nyúlt mellé. Bár fel sem terjesztették Oscarra, generációkat ejtett rabul üzenete, zenéje és karakterei. Az idő őt igazolta. (Hogy mi lett volna belőle, ha az előzetes terveknek megfelelően George Lucas rendezi meg, azt nem tudni.)

Treat Williams örök Berger maradt, mert játszhatott ugyan a Volt egyszer egy Amerika és Az ördög maga című mozikban, először és talán csupán csak a kócos, jószívű lázadót juttatja eszünkbe.

Beverly D’Angelo a Vakáció-sorozatban domborított, John Savage kapcsán viszont még ennyi sem jut az ember eszébe a Hairt követő időszakból, miközben a szerepeikre olyan, azóta is szárnyaló énekesek jelentkeztek sikertelenül, mint Madonna vagy éppen Bruce Springsteen. Ki tudja, hogy szólt volna az ő előadásukban az I Got Life, a címadó Hair, illetve a mozit záró Flesh Failures (Let The Sunshine In)?!

A film magyar szinkronos, csak a dalok vannak feliratozva:

És egy sokkal jobb minőségű teljes egészében feliratozott változat:

Filmajánlataim:

Oldal ajánlása emailben

Kommentek