Étkezési szokásaink, amivel sokkoljuk a külföldieket

Egy külföldi mindig csodálkozással mesél másoknak a magyaroknál tapasztalt étkezési szokásokról. Mert bizony láthat itt szélsőséges dolgokat, nem igaz? “Válogatós bélnek, lóf@sz a tölteléke.” – mondta megboldogult nagymamám, amikor fintorogtam a kocsonyára, és elém rakott egy lavórnyit. Csak akkor mertem hárítani, amikor még egy adagot akart szedni. A jómódú külföldiek nem igazán fogják megérteni – hiába is állsz le magyarázni ezt nekik -, milyen sokszor voltunk rákényszerülve, hogy a leölt állt minden használható részét feldolgozzuk és beépítsük étkezésünkbe. Ezért hát ne vegyük a szívünkre, ha fintorogva kérdezgeti, ugyan miért ölünk le egy állatot, daráljuk le, majd töltjük vissza a saját belébe…

Belsőségek fogyasztása

Egy külföldi már attól sokkot kap, ha meglátja a gyöngyöző húslevesből meredező csirkelábat, a zúzával be se próbálkozz nála. A körömpörkölt látványa után valószínűleg újabb tíz évig fog pszichológushoz járni, és a kakashere pörkölt lesz az, amitől padlót fog végérvényesen. És akkor még a vesevelőt, vagy a kocsonyát még nem is látta.

(fotó: matula.hu)

Azért a kínaiaknak se kell messzire menni a bizarr kajákért, ezt nézd!

Kiinduló pont: zsíradék és hagyma

Nekünk persze fel sem tűnik, de tényleg erről indítjuk a legtöbb ételünket. Zsíron vagy olajon hagymát dinsztelünk. Pörkölt, ragu, leves de még főzelék is készül így nálunk. Arról nem is beszélve, hogy gyerekkorom egyik imádott uzsonnája volt, kacsazsíron fonnyasztott lilahagyma. Nyami.

(fotó: nosalty)

A zsírt minden létező formáját megesszük

A bacon nem ismeretlen tőlünk nyugatabbra, de teljességgel érthetetlen számukra, hogy képes valaki a hófehér, teljesen húsmentes szalonnát is befalatozni. A vastagon megkent zsíros kenyérről és a disznótepertőről már ne is beszéljünk.

(fotó: nlc)

Paprika minden mennyiségben

Alap. A legtöbb magyar ételbe kell a paprika. Vegyük mindjárt a lecsót alapul, vagy az őrölt fűszerpaprikát, és a darált Erős Pistákat. Neki se állunk egy paprikás krumplinak, pörköltnek vagy gulyásnak ezek nélkül. Egy külföldi mindig ámulva nézi ezt a paprika fétist.

(fotó: liputan6.com)

36 pont, mely megmutatja milyen magyarnak lenni

Túró, na de édesen?!

Már a darabos, rögös, sovány túró is nemzeti sajátosság, ehhez hasonlót a Kárpát-medencén kívül nemigen találsz. Ennek fogyasztása már önmagában is gyanús a külföldiek számára, de ez semmi ahhoz képest, amikor a túróba még cukor is kerül, sőt, esetleg egy kis csoki is része lesz a fogásnak, mint a Túró Rudi esetében.

Disznó vágás: hurka-kolbász, sült vér és társai

Szerintem rajtunk kivül, sehol a nagyvilágban nem hallottak még olyat, hogy egy állatot leölnek, megdarálják, fűszerezik, aztán visszatömködik a saját beleibe. Már maga a disznóvágás is elég rémisztő, barbár szokásnak tűnhet sok finom lelkű külföldinek, de ha kiderül, milyen fogások kerülnek az asztalra, garantált a sokk. Vannak, akik a hagymás vér létét is kétségbe vonják…

(fotó: ígyfőzanyátok.blog.hu)

Szezon van: röhögjünk a disznóvágáson!

A kenyérhez is kenyeret eszünk

Az egy dolog, hogy bár rendszerint minden főételnek van „normális” körete, azért sokszor választ helyette a magyar ember egy karéj kenyeret. (Hallotunk már olyan szélsőségesekről is – itt vagyok mindjárt én -, akik a tészta vagy a galuska mellé is képesek még pluszban kenyeret fogyasztani). Viszont az, hogy egy leves mellé, vagy egy, nyugati szemmel köretnek minősülő ételhez (pl. párolt, vagy sült zöldségek), hogyan képes valaki kenyeret enni, megmagyarázhatatlannak tűnik.

(fotó: zserbo.com)

Vállalhatatlan: Nagyon beteg, de ezeket bizony megeszik!

Drogot kajaként?

A mák tőlünk nyugatabbra szinte tabu az étkezésben, ugyanis a növény neve teljesen összefonódott a benne lévő ópiummal, illetve az ebből előállítható heroinnal. Így hát jó, ha díszítésként megpörgetik vele némely péksütemények „hátát” – de ennyi a maximum. Szegény külföldieknek fogalmuk sincs, hogy maga a mák nem rejt ilyen veszélyeket, így aztán csak pislognak amikor kiderül számukra, bizony ilyen extrém magyar étel is létezik… Az olaszokról már ne is beszéljünk! Pásztá édesen? Váffánkúló!

(fotó: peakshop.hu)

Rengeteg leves, különösen a hideg, édes, rózsaszínesek

A magyar egy „leveses” népség: sok országhoz viszonyítva, jóval több fogy itt ebből a fogásból. Ez még rendben is lenne, de amikor a megszokott forró, sós leves helyett egy hideg, rózsaszínű folyadékot szolgálnak fel, ami ráadásul édes, ne csodálkozzunk, ha megütközést kelt. A külföldiek inkább desszertként ismerik az édességet.

(fotó: nosalty.hu)

Tejföl, ha kell, ha nem

A magyarok szeretnek tejfölbe fojtani számos ételt. Először is megszámlálhatatlan étel van, amelyek szerves része a tejföl, de ezen a nem kevés fogáson kívül is kerül majdnem mindenbe, „csak úgy”. Legyen az csirkepaprikás, lángos, zöldbableves, töltött káposzta, túrógombóc – de ki ne szeretné a sajtos-tejfölös tésztát? A túrós palacsintáról nem is beszélve.

(fotó: törzsasztal.com)

A „külföldiek” kifejezés persze nagyon általános, mi most leginkább a nyugati országokból idetévedt turistákat, diákokat értjük alatta. Ráadásul közöttük is vannak nagyon befogadó szellemű érdeklődők, akik meglepően nyitottak a magyar gasztronómiára. Ahogyan a magyarok között is van nem kevés, aki például egy vese-velőt vagy egy kakastöke pörköltet nem kóstolna meg a világ minden kincséért sem. Az összeállítás tehát szubjektív, ennek figyelembe vételével olvassátok!

Ajánlott bejegyzések:

Oldal ajánlása emailben

Kommentek