Mert van a sajtó, és van az igazság. Az igazság valahogy mindig árnyaltabb, mégis érthetőbb. Olvasod szárazan a tényeken az újságban, hallod az elektronikus médiában és sokkolódsz. Az marad meg, egy nagymama vonat alá ugrott az unokájával és szörnyethaltak. Végigborzongsz és elindul benned egy ítélet. Konzekvenciát vonsz a saját tapasztalataid, morális értékeid alapján. És ez a normális. Én analitikus típus vagyok, ha olvasok, hallok valamit ami valóban megérint, kutatni kezdek és általában találok is… Ilyen volt ez a történet is.
A TEGNAPI TRAGÉDIA MARGÓJÁRA
HORTON vonat alá ugrott egy nagymama az unokájával. A mama, Erika 49, az unokája Benett 4 éves volt. ÉS AMIRŐL NEM SZÓLT A HÍR… a halálba menekültek, a mama átölelte az unokát, úgy ugrottak a vonat elé.
Igen, menekültek. Menekültek a Gyermekjóléti, és a Gyám Hivatal elől… A mama csak bírósági úton szerezhette volna meg a gyámságot.
ÉLHETTEK VOLNA MÉG…, de hogyan? Egymás nélkül? Aki ismeri e két hivatal hozzáállását, tudja a kisfiú soha nem került volna haza… A mama már készült rá, egy ismerősének jelezte mi várható, hogy nem fogja tudni elviselni a procedúrát, ami rájuk vár… Talán nem volt joga dönteni az unokája sorsáról, de azt tudta, nélküle nem tud élni. És tudták a döntés hozók is…, sorsok, életek kényurai. Kis hivatalnokok, akik a szegénység miatt tépik szét családok életét, túljátsszva a saját szerepüket…
PRÓBÁLTAK SEGÍTENI, MEGTETTEK-E MINDENT A NEVÜKHOZ HŰEN, HOGY A KISFIÚT NE KELLJEN ELSZAKÍTANI A CSALÁDJÁTÓL?
Veszélyben volt-e az élete? Vagy csak a tolószékbe kényszerült, ellenállást nem tanusító anya gyengesége volt az indíttatás? Egy apa nélküli család, ami nem egyedi, hiszen az egyik munkatárs is ebben a helyzetben van. Talán éppen ezért kellene jobban segíteniük az ilyen családokon.
De egyszerűbb elvinni a gyerekeket, akik fényes megélhetést biztosítanak a leendő nevelőszülőknek…
Nem is kerülnek haza a legtöbb esetben, de jó esetben is öt-hat év a minimum. Talán tudta ezt a mama is… ÉS DÖNTÖTT… a saját sorsáról és az unokáéról is. Mert a nevelőszülő, az egy rémálom… szeretet nincs, fizikai ellátás van. És a haszon lesése… Aki ott nőtt fel tudja, jót még nem hallottam, pedig több százzal beszéltem már, és személyesen is ismerek sokat… Mind-mind leki sérültek… és felnőve otthontalanok. A családtól már elidegenedtek, senki nem várja őket haza…
ÉS A MAMA csak ment… karján az unokával…, a vasútállomás több kilométer a falutól.
Mi járhatott az eszébe, amíg a halál felé gyalogolt? Sírt-e végig az úton? Az egyre hangosabban dübörgő vonat zajában vajon kihez fohászkodott utoljára? És a vonatvezető… vajon mit érzett? Amikor kétségbeesetten húzta meg a féket?
ÉS A MAMA UGROTT… kétségbeesve szorítva magához az unokáját, a halálba menekült… a kíméletlen döntéshozók elől….
Azt mondják, a kisfiu tisztán járt az oviba, enniük is mindig volt, a mama előteremtette. Fürdőszobájuk az nem volt, de szerették a gyereket. Nem verték, éltek ahogy más szegény családok…. Sok van belőlük és a hivatal éber. A munkatársak elfelejtettek már régen mosolyogni. Fellengzősek, fölényük és hatalmuk tudatában….. Közszolgák, pénzért…. Azt is elintézték, hogy ne láthassam soha a fogadott unokáimat…, mert a két munkatárs megígérte nekem szóban az irodájukban…. Vészjóslóan mondták…. MÉG TALÁLKOZUNK BARTA ÚR… be is tartották, valótlanságokkal indokolva a döntésüket a másodfokú hatóság felé…
De részemről még nincs vége, a harc életem végéig tart, én nem ugrom vonat alá miattuk…
ELMENT KÉT EMBER…, lezárhatnak egy aktát… Ők nyugodtan fognak aludni, indokolnak, hogy ők jol végezték, meg ilyenek. A leendő nevelőszülők elestek majd húszévnyi jövedelemtől, de tudják hogy lesz utánpótlás… bőven… Buszt vesznek, újat…, mert sok gyereket kell szállítani… a falu elmegy a temetésre, elsiratja őket, de akiknek ott kellene lenniük, nem lesznek ott. Akkor sem voltak, amikor segíthettek volna. Csak a hűtőt nézték, mint mindenütt…
LELKUK LEGYEN RAJTA…, ha megkérhetlek benneteket osszátok meg, bármelyik családdal előfordulhat…, rengeteg az elhurcolt gyerek, az egekig hallatszik a sírásuk. Halljátok meg ti is.
( az öreg varázsló )
És megszólalt Brigitta, a születése óta tolókocsival közlekedő édesanya is, kisfia képét szorongatva.
Fotó: Isza Ferenc
“Ez hazugság, Benettnek mindene megvolt, soha még csak figyelmeztetést sem kaptunk a gyámügytől. Nem tudom, anyám miért csinált ilyet, semmi oka nem volt rá .” – mondta a Blikknek.
Remélhetőleg a Hatóságok is hozzáteszik a magukét, mert a fentiek fényében ez nem “csupán” kiterjesztett öngyilkosság volt.
(borítókép: boletimjuridico.publicacoesonline.com.br)
Tisztelt Öreg Varázsló!
Sajnálattal halottam a hírt, és olvastam a cikkét.
Úgy látom mindenki csupán személyes indíttatásból teszi hozzá a magáét. Kis idő eltelt a tragédia óta, és úgy látszik csitulnak a hozzászólók, ebből is látszik, hogy akik észrevételezték nem érzik át, nem is tudhatják míg velük nem történik hasonló eset.
Személy szerint én ismerem a gyám illetve egyéb hivatalos szervek, hozzáállását ezért kedves Öreg Varázsló rátapintott a lényegre.
A kérdés az mi lehetne a megoldás, hogyan lehetne megvédeni a gyermekeinket a ,,hatóságoktól” vagy inkább a ,,csúnya” emberektől?…. -Mert a pénz és a ,,hatalom” irányít ebben a világunkban.
Néhány dolog ami segíthet;
-gyermekjogi képviselő, aki nagyon sok információt is adhat,
-http://naih.hu,
-talán egy jó családsegítő (aki ritka mint a fehér holló) sajnos több kárt okoznak, mint segítenek,
-továbbá lehetne egy összefogó szervezet, akár egy WEb lap, vagy más elérhetőség amely valóban ,,önzetlenül” segít ilyen és hasonló esetekben, de sajnos ez kicsit ,,utópisztikus”.
Kívánok sok erőt, bátorságot és kitartás mindenkinek, aki hasonló cipőben jár!
Az orbán hatósága majd megoldja.
Mar bocs, de egy artatlan gyermeket elveszejto embertarsunkat milyen okon es jogon mentened fel???
Mindenki hibas csak a draga nagymama nem? Vagy a pilota sem hibas,aki a tomott gepet belecsapta a hegyoldalba?
A sajat eletedet befejezni van jogod. Ha meggondolod magad feluton, a segitseghez is van jogod. De a tobbiek eletetol el a kezekkel. Amit a draga nagymama tett semmivel nem jobb mint barmelyik szandekos gyerekgyilkossag.
Hmmmmmm, mi történt nem tudjuk. Talán kiderül, talán nem. Az biztos, hogy a Gyermekjóléti és a Gyámhivatal túlzott kondíciókat kapott, ráadásul van egy ábrándja az ideális gyermekről és az ideális nevelésről, ami sok esetben köszönő viszonyban sincs a valósággal, s a szakemberek ajánlásaival. Rengeteg a túlkapás, elképesztő történetek vannak, viszont amikor lépniük kellene,akkor sokszor nem teszik. Axióma, hogy legtöbbször egy bántalmazó és nélkülöző család is jobb a nevelőotthonnál vagy a lélektelen nevelőszülőnél.Azt is meg kell érteni, hogy az említett hivatalok ellenérdekeltek abban,hogy kevesebb beavatkozás legyen, hiszen akkor elvész a munkahelyük. Ráadásul kevés köztük a magasan képzett szakember,azok sem a javából, sok az ábrándos széplélek, akik illúziók vagy épp divatos elméletek mentén ténykedik, s az önértékelési zavarban szenvedő, aki saját kisebbrendűségi komplexusát hatalmaskodással korrigálja, maga mögött tudván a törvény erejét, ami maga sem hibátlan.Lélektelen bürokráciával tetézve mindez.Persze tisztelet a kivételeknek….. Amit a nevelőszülőkről írsz,részben igaz, részben teljes marhaság. Nevelőszülője válogatja.Tapasztalatból mondom, mert mi is fölneveltünk nyolc gyereket, s láss csodát, harminc év elteltével is egy családot alkotunk, pedig még buszt se vettünk.Nem hogy nem voltunk túlfizetve, de nyolc évig álltunk perben az ellenérdekelt hivatalokkal,állammal úgy, hogy semmilyen ellátást nem kaptunk közben, s mire végre megnyertük a pereket, ingünk, gatyánk ráment, s amiért semmi kártérítést nem kaptunk.Sok nevelőszülőt láttam, volt ilyen is, olyan is,de meggazdagodni egy sem gazdagodott meg belőle. Ami a kedves nagymamát illeti, önző,egoista gyilkossá lett, hiszen semmilyen címen nem volt joga az unokája életével rendelkezni. Ha ő úgy dönt, hogy a vonat alá mászik, az az ő magánügye – bár azzal nem old meg semmit, csak odázza a dolgokat-de eddig terjed a jogosultsága, nem tovább.Az nem indok, hogy estleges nevelőotthoni elhelyezés elől menekítette- nem tudjuk-mert az még mindig jobb, mint az értelmetlen halál, hiszen onnan is van kiút.A mi nevelt gyerekeink is éveket töltöttek nevelőben, mielőtt hozzánk kerültek volna, s ma mindegyik kiegyensúlyozott,harmonikus ember, rendezett saját családdal, nincs nyoma a hányattatásaiknak.Valószínű,hogy a mama zavart tudatállapotban lehetett,esetleg ivott vagy begyógyszerezett, netán beteg volt, mert csak zavart elme akarja gyilkosság árán csillapítani a saját fájdalmait, félelmét.Az enyém, nem adom, az életem árán is megvédem-nem tudjuk ,mitől,az anya szerint semmi indoka nem volt rá- lehet csak beteges képzelgés miatt fosztotta meg a fiút egy ki tudja,milyen élettől.
Várom a hatóságok magyarázatát.Nem látok a méregtől. Hogy működik ez a mi rendszerünk??????Ennyire azért még sem hagyhatunk az út szélén embereket!!!!!!
Nem tudjuk, hogy mi az igazság. Csak hipotézisek vannak.
Egy beteg elme következménye. Borzalmas, megbocsájthatatlan tett! Erre nincs mentség!
Gondoljunk bele, ha nem hal meg és nyomorék marad…
vagy, “ha nem lehet az enyém, másé se legyen”. Mindenképp erőszakos, agresszív tett úgy, hogy magára hagyta mozgássérült saját gyermekét is.
Szörnyű és fájdalmas eset nehéz megérteni és elfogadni nem is lehet.Nem is ezért ragadtam billentyűzetet. Barta úrral szeretnék vitába szállni és megvédeni a nevelőszülők becsületét. Jómagam nevelő otthonban dolgoztam, mint nevelőtanár pót anya és apa egy személyben. Onnan mentem nyugdíjba, tehát ismerem a gépezetet belülről. Nem állítom hogy nem találni olyan nevelőszülőket, akik pénzért csinálják. Én viszont ismerek olyanokat is, akik szívböl, és szeretettel végzik. Ez 24 órás szolgálat. Nincs szabadság nincs betegállomány nincs magán szféra.Viszont van kudarc de van sok sok szívmelengetö siker.Megértem hogy Barta úrnak rossz tapasztalata van s ezért keserű, de kérem ne törjön pálcát ezért mindenki felett és ne általánosítson, mert nem mindenki pénzért csinálja. Higgye el van még szeretet az emberekben.
kötelessége az államnak megszólalni !!!
hogy ne ítéljünk, hogy ne ítéltessünk
Akkor vajon mi az igazság? Ki akarta hatóság szakítani a családból a kisfiút vagy nem?! Emiatt a nagymama a halálba menekült az unokával, az anya pedig tagadja a gyámhatósági intézkedést.
Borzalmas tett!Ilyenre senkinek sincs joga,bármi is van!Elképesztő,én elképzelni sem tudok ilyet,pedig ez megtörtént!