1.0Zacc https://zacc.cafeblog.huMázlihttps://zacc.cafeblog.hu/author/gini-papp/<span class="fbPhotosPhotoCaption" id="fbPhotoSnowliftCaption" style="font-family: courier new,courier;font-size: small"><span class="hasCaption">Felnőttem, mire megértettem, hogy az élet csak játék. Azt, hogy táncoljak, mert az a zene majd megérkezik. Hogy ne másoknak akarjak megfelelni, lemondva arról a jogomról, hogy önmagam lehessek. Amikor elesek, a földön fekve keressem az üveggolyót, mert ott lesz az valahol; és még ha taknyom-nyálam egybefolyik is hozzam fel onnan, és mosolyogva mutassam meg másoknak is, tudják meg, néha elhasalunk,<span class="text_exposed_show"> de hozhatunk fel onnan kincseket. Azt, hogy maradjak az a bohóc, akit a földre hoztam, mert az élet csak egy nagy büdös játszótér, nem több. Hiszen egy halhatatlan, örök utazó vagyok. Végül, hogy a legtöbb amit magamért tehetek az, hogy szeretem, úgy ahogy vagyok. És ha ez nem működik automatikusan, dolgozzak meg érte, mert nincs nagyobb feladatom az életben, mint önmagam elfogadása, tisztelete, szeretete. A többi csak hab a tortán.</span></span></span> <span class="fbPhotosPhotoCaption"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><img style="margin: 10px" alt="" src="https://zacc.cafeblog.hu/files/2013/10/25_151249_585433_ddd75af9c100f5c4e4fb37c35e3b2b51_ce9834_3011.jpg" border="0" /> </span></span></span> <span class="fbPhotosPhotoCaption"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"> </span></span></span>Gini Papprichhttps://zacc.cafeblog.hu/files/2013/10/190-150x150.jpg150150