<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Zacc </provider_name><provider_url>https://zacc.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Mázli</author_name><author_url>https://zacc.cafeblog.hu/author/gini-papp/</author_url><title>Végy egy diófa csemetét!</title><html>&lt;img style=&quot;margin: 10px&quot; alt=&quot;&quot; src=&quot;https://zacc.cafeblog.hu/files/2013/10/25_151249_585968_d000b387b3726ac441c9e75d21b8b951_f9a73a_3011.jpg&quot; border=&quot;0&quot; /&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;em&gt;/a kép illusztráció/&lt;/em&gt;&lt;/p&gt;
&lt;span class=&quot;fbPhotosPhotoCaption&quot; id=&quot;fbPhotoSnowliftCaption&quot;&gt;&lt;span class=&quot;hasCaption&quot;&gt;&quot;Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton kendő, kezében egy kisebb zsák és szelíden integet.
Megálltam, felvettem a nénit, és elkezdünk társalogni.
Hamar kiderül, hogy dióbelet visz a szentgyörgyi piacra.
Kérdés nélkül elkezd mesélni:&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;

&lt;span class=&quot;text_exposed_show&quot;&gt; - Gyerekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk a közeli patakból, de egy még abban az évben ki is száradt, a többi gyökeret eresztett. &lt;!--bevezetes-vege--&gt;Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról. Nagytatám egy szomorú nyári napon halt meg, hazajöttem a temetésre, a szépen felcseperedett diófák árnyékában ravatalozták fel. Az egész szertartás alatt én némán álltam a nyurga nagy fák árnyékában...&lt;/span&gt;

Teltek az évek! Nyugdíjas lettem! Egyedül maradtam és hazaköltöztem a szülőfalvamba. Nyugdíjam oly kevéske, így ősszel összeszedem a diót és télen megtöröm. Kilós, fél kilós csomagokban nagyon hamar el tudom adni, két óránál tovább még sohasem álltam kint a piacon. Ha hiszi, ha nem ez a kilenc diófa engem átsegített a télen! Az idén is, nemcsak tűzifát tudtam venni a dióbélből, hanem még egy kis malackát is. És most ha ezt a maradékot sikerül eladnom, szeretnék venni tíz kis facsemetét. Tudja van egy aranyos unokám, nemsokára hazajön, el fogjuk ültetni a kis fákat és ha majd ő is megöregszik, diótörés közben biztos majd el fog mondani érettem egy-egy imádságot....

Az autó halad a tavaszi verőfényben... a néni elhallgatott, én is hallgatok, némán vezetek. Nemsokára a piacnál fékeztem, megálltam és utasom a reszkető kezével egy fél kiló zacskó dióbelet csúsztatott az ülésre. Tiltakoztam, de ő szelíd mosollyal csak annyit mondott: vegye csak el, nekem is a jó Isten adta a drága nagyapámat ki a diófákat ültette....

Szó nélkül sebességbe teszem az autót, vezetek, de fél szemmel a dióbelet nézem: az egyszerű székely asszony válaszát a gazdasági krízisre. Kezembe vettem a szépen bekötött kis csomagot, kibontottam és elkezdtem ropogtatni a finom dióbelet, a becsületes, évtizedeken áthajló munka gyümölcsét, a finom, egészséges választ egy nagymama anyagi gondjaira.

Járható út... Megyek és én is veszek tíz facsemetét!&quot;

Szeretettel: (Böjte) Csaba testvér

(Gini Papp)
( Forrás: &lt;a href=&quot;http://www.facebook.com/pages/Pi%C3%B3cater%C3%A1pia-Magyarorsz%C3%A1g/241114462675098?fref=ts&quot; rel=&quot;nofollow&quot;&gt;piócaterápia&lt;/a&gt; )</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://zacc.cafeblog.hu/files/2013/10/1189-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>