1.0Zacc https://zacc.cafeblog.huMázlihttps://zacc.cafeblog.hu/author/gini-papp/<p><strong>Fiatal pár áll az illatszerrel és háztartási vegyi áruval kereskedő üzletlánc boltjának pénztáránál. Nagyon rosszul öltözöttek.</strong><br /><strong> Az asszony mellett babakocsi, benne az új generáció, a testet öltött jövő.</strong><br /><strong> A férj elkeseredetten kotor pénztárcájába, egyre kisebb címletű bankjegyek kerülnek elő, aztán a csöri: húszasok, tízesek, ötösök. A pénztáros kislány előtt két, bőröndnyi csomag pelenka, ő pedig vár türelmesen.</strong><br /><strong> A férj végül feladja, átteszi párja kezébe a pénzt, és halkan annyit mond:</strong><br /><strong> - Az egyiket visszaviszem.</strong><br /><strong> Szürke gyapjúfelöltős, kalapos, idősebb úr lép ki a sorból, tartok tőle, most fogyott el a türelme, reklamálni fog a fiataloknál, miért nem előbb számoltak? Megfogja az apuka karját.</strong><br /><strong> - Várjon, fiatalember.</strong><br /><strong> Tárcájából előveszi az üzletlánc pontgyűjtő füzetét, és odaadja a pénztárosnak.</strong><br /><strong> - Erre jár húsz százalék kedvezmény, mert betelt. Ha úgy sem elég a pénzük, kérem, a maradék összeget hozzám üsse be, kisasszony!</strong><br /><strong> A fiatalok hálálkodnak, a férfi legyint, látszik rajta, hogy zavarban van. A házaspár végül távozik pelenkástul, babakocsistul. A kalapos úr visszaáll a helyére a sorba, a mögötte álló férfi pedig megszorítja a könyökét:</strong><br /><strong> - Ez szép volt, Miklós.</strong><br /><strong> A kalapos ismét legyint, hagyjuk.</strong></p> <p style="text-align: center"><a href="https://zacc.cafeblog.hu/files/2013/12/121.jpg"><img class="alignnone wp-image-7242 size-large" src="https://zacc.cafeblog.hu/files/2013/12/121-600x4041.jpg" alt="12" width="600" height="404" /></a><em>(illusztráció)</em></p> <p><em><strong>"Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,</strong></em><br /> <em><strong>Hisz zúzmarás a város, a berek...</strong></em><br /> <em><strong>Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni</strong></em><br /> <em><strong>És rakni, adjon sok-sok meleget.</strong></em><br /> <em><strong>Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,</strong></em><br /> <em><strong>Hogy fölengednének az emberek!"</strong></em></p> <p><strong>Ezeket a sorokat József Attila írta, 1922. novemberében.</strong><br /><strong> Hát rakjuk meg végre azt a nagy-nagy tüzet, barátaim! Fogjuk meg végre egymás kezét, öleljük át egymás vállát, karoljunk egymásba nagyon szorosan. Mert azt, ami a következő két-három évben ránk vár, ez a nemzet másképpen nem lesz képes túlélni.</strong><br /><strong> Erről szerettem volna írni ma, kedves olvasóm.</strong></p> <p><strong><a href="https://illuzio.cafeblog.hu/2015/08/21/embersegbol-jeles-12-az-esokabatokat-osztogato-idegen/" target="_blank">A sorozatból - a lenti képes ajánlóban lévőkön kívül -, ITT is találsz még!</a></strong></p> <p>(Forrás: <a href="http://iroklub.napvilag.net/iras/23492">Molnár Péter</a>)</p> <p>(Gini Papp)</p>richhttps://zacc.cafeblog.hu/files/2013/12/121-150x150.jpg150150