Jean-Paul Belmondo 85 éves lett

Jean-Paul Belmondo, a franciák egyik legnagyobb filmcsillaga 1933. április 9-én született. Bébel, akinek egykori tanára nem jósolt nagy jövőt a filmiparban, óriásit tévedett.

(foto: theredlist.com, a kép 1959-ben készült)

Édesapja szobrászművész volt, édesanyja festő. Csodás, fesztelen gyermekkora volt művész szülei és bátyja, Alain mellett. Az apai ágról olasz Belmondo vérében azonban benne volt a csibészség bőven. Noha éleseszű gyerek volt, jobban érdekelte a bohóckodás és verekedés, mint a tanulás. Először erre a pályára akart lépni, bohócnak készült, majd egy sportklub tagjaként aktívan foglalkozni kezdett az ökölvívással. A legenda ellenére orrát nem egy mérkőzésen, hanem egy iskolai bunyó során törték be. 17 évesen a Comédie-Francaise egyik előadásán látta A púpost. Ez olyan nagy hatással volt rá, hogy elhatározta, színész lesz – mindannyiunk örömére… -.

(foto: theredlist.com, a kép 1960-ban készült)

Nem jött könnyen a siker. Mivel reménytelennek látszott, hogy Jean-Paul eljusson az érettségiig, abbahagyta az iskolát, és rövid munkaviszony után sikerült bekerülnie Raymond Girard színitanfolyamára. Első fellépésre egy kórházban került sor, ahol beteg gyerekeknek adták elő a Csipkerózsikát, amelyben ő alakította a királyfit. 1950-ben lépett utoljára a ringbe ökölvívóként, bár örök szerelem maradt számára ez a sport. Girard tanfolyamán Belmondo felismerte, hogy a komikus, vígjátéki szerepek sokkal közelebb állnak hozzá, mint a drámai karakterek.

A Színművészeti Főiskolán a francia színjátszás későbbi nagyjaival járt együtt: Jean-Pierre Marielle, Annie Girardot, Francoise Fabian, Bruno Cremer és Jean Rochefort is akkoriban tanulták a szakmát. Tanára, Georges Leroy kitartóan hitt Belmondo tehetségében, noha a tanítvány első nyilvános fellépései nem arattak egyöntetű sikert. Sajnos Jean-Paul rövidesen átkerült Pierre Dux-hoz, akivel nem értették meg egymást. A fiatal színészpalánta ezért a főiskolán kívül próbált újabb tapasztalatokra szert tenni.

1954-ben egy rövidfilmben játszotta élete első főszerepét. 1956-ban fejezte be a főiskolát, és színpadi színészként élte dolgos hétköznapjait. Azért a filmezéssel nem hagyott fel, bár természetesen még nem főszerepeket kapott. Még Radványi Géza sem hozta meg neki a sikert az Egy angyal a Földön című filmmel, de aztán jött a Kifulladásig, és Belmondo élete egyszer és mindenkorra megváltozott.

(foto: theredlist.com, a kép 1964-ben készült)

Jean-Luc Godard klasszikusa, a Kifulladásig, a francia új hullám legendás filmje lett és meghozta a hírnevet a két főszereplőnek, Belmondónak és Jean Seberg-nek. 400 000 frankból készült, az utcán forgatták, valódi forgatókönyv nélkül, főleg improvizációk alapján. Bár széles körben ismertté vált a neve, és sorra kapta a szerepajánlatokat, mégsem jöttek az újabb filmsikerek, ezért Olaszországban próbált szerencsét. Sophia Loren-nel is forgatott az Egy asszony meg a lánya című alkotásban. Franciaországba visszatérve ismét egy Godard-film várta, amely azonban nem lett olyan sikeres, mint korábbi közös munkájuk. Néhány felejthető film után jött a Cartouche Claudia Cardinvale-val, amely egyik személyes kedvencem, a közönségsiker után a könnyedebb műfaj felé fordult, de azért az igényes filmekre mindig szakított magának időt. Az Egy kínai viszontagságai Kínában című film nem jelentős az életmű szempontjából, de magánéleti szempontból annál fontosabb volt: a forgatáson szerettek egymásba Ursula Andress-szel, aki miatt elvált 3 gyermeke anyjától, Elodie Constantin-tól.

Ursula Andress-el

Gyermekei közül az egyik lány 36 éves korában tragikus körülmények között – lakástűzben – halt meg, fia Paul pedig autóversenyző lett.

Jean-Paul Belmondo 1969-ben gyermekeivel és 1986-ban Patricia lánya esküvőjén.

1965-ben készült el az egyik legismertebb filmje, A bolond Pierrot. Godard és Belmondo kettőse ismét sikert hozott, és persze ne feledkezzünk el Anna Karina kiváló alakításáról sem. Elsöprő volt a siker, a közönség és a kritikusok is szerették ezt a romantikus road-movie-t. Belmondo sorba gyártotta a majdnem felejthető, szórakoztató filmeket, de azért akadt közöttük értékesebb is.
A nagy zsákmány David Niven-nel és Boruvil-lal és Eli Wallach-csal kiemelkedik a 60-as évek végéről.

(foto: mafab.hu, a Bolond Pierrot plakátja)

1970-ben készült el a Borsalino, amelyben a franciák két legnagyobb csillaga Delon és Belmondo együtt játszott, immár főszerepet. Jó, de nem kiváló filmről van szó, amely óriási sikert aratott, azonban sajnos a két legenda nagyon összeveszett azon, hogy kinek a neve hogyan szerepel a filmplakáton, évekbe telt, amíg helyrehozták a barátságukat.

Borsalino (1970) Belmondo és Delon – foto: imdb.com

Az Egy válás meglepetései című film csak azért említésre méltó, mert ennek a forgatásán ismerkedett meg egyik nagy szerelmével, Laura Antonelli színésznővel. A 70-es évekre szintén a szórakoztató, közepes filmek voltak a jellemzőek, amelyek nem sok értéket hordoztak, de népszerűségét fenntartották.

Az 1980-as Szabadlábon Velencében méltán lett nagy siker, 1981-ben pedig leforgott A profi, Belmondo egyik ikonikus szerepe. Az Ászok ásza szintén kiváló szórakozást nyújt a nézőnek, Bébel felszabadultan komédiázik benne. A Kellemes húsvéti ünnepeket című filmben jó párost alkottak Sophie Marceua-val. A nagy sikerek után törvényszerűen következett a hullámvölgy, Belmondo a színpadon keresett és talált vigasztalást a filmes kudarcok után. A Kean, a színész hatalmas siker volt, tv-film is készült belőle, a színész pedig olyannyira beleszeretett a közegbe, hogy 1991-ben saját színházat vásárolt magának, amelyben természetesen ő maga is színpadra lépett.

A színházi siker után a komolyabb filmek kerültek előtérbe, az Egy elkényeztetett gyermek utazása főszerepéért elnyerte a Cézár-díjat. Mindig híres volt arról, hogy nem használ kaszkadőrt maga helyett az akciójelenetekben. 1985-ben olyan súlyos baleset érte egy ilyen veszélyes jelenet forgatása közben, hogy teljesen le kellett mondania ezután a a komolyabb artistamutatványokról.

A Nyomorultak-ban zseniálisan alakítja Jean Valjean-t, egészen kiváló mozi lett, amit látni kell. Egyszeri megtekintésre mindenképpen ajánlom a Delon-nal készült közös filmjüket is, a Két apának mennyi a fele címűt, öröm nézni, ahogyan a két legenda lubickol a szerepében, kár, hogy teljesen feledhetőre sikeredett az alkotás, amelyben Vanessa Paradis sem élete alakítását nyújtja.

2001-ben szélütés érte, melynek következében arca jobb oldala lebénult. 2006-ban újabb súlyos baleset érte, megcsúszott a fürdőszobában és combnyaktörést szenvedett. Ez sem tartotta vissza attól, hogy 2008-ban még egyszer utoljára kamera elé álljon.

Noha Belmondónak számos nőügye volt, magánélete mentes volt az olyan zajos botrányoktól, mint Deloné. Ursula Andresst 1971-ben az olasz Laura Antonellivel váltotta fel, aki az Egy válás meglepetéseiben volt a partnernője. 2002. december 29-én feleségül vette a nálánál évtizedekkel fiatalabb Nattyt (Nathalie Tardivel), akivel már 1989 óta ismerték egymást. 2003. augusztus 13-án lányuk született, akinek a Stella nevet adták. 2011-ben a Cannes-i filmfesztiválon egy nála szintén sok évtizeddel fiatalabb modell oldalán mosolygott a szobrocskával.

(foto: non-stop-people.com, 2011-ben a Cannes-i díjátadón)

Művészetéért megkapta a Becsületrendet, 1989-ben a legjobb férfi színésznek járó César-díjat az Egy elkényeztetett gyermek utazása című filmben nyújtott alakításáért. 2011-ben a cannes-i filmfesztiválon életműdíjjal jutalmazták, 2016-ban a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Arany Oroszlán-életműdíját, 2018-ban a Lumiere Akadémia életműdíját vehette át.

(foto: wikipedia.hu, Belmondo 2013-ban)

Művészfilmmel lett híres, de a közönség a kalandfilmekben zárta a szívébe. Kiváló színész, aki akcióhősként ugyanolyan jól megállta a helyét, mint komolyabb művek főszerepében. Színpadon is bizonyított, jó szerepválasztásainak köszönhetően sok évtizeden át meg tudta tartani a nézők szeretetét, gyermekkorunk egyik bálványát ma sem feledjük, még mindig rongyosra nézzük a filmjeit.

(foto: MTI/EPA/Ian Langsdon)

Merci beaucoup, Bébel!

Oldal ajánlása emailben

Kommentek