Tom Retterbush osztotta meg a neten ezt a képet, amit a New York-i Q vonaton fotózott a minap. Elcsípte, ahogyan egy fiatal afro-amerikai srác egy zsidó ember vállára dőlt álmában. Hosszan figyelte, hogy a férfi nem moccan, csak párnaként ül rezzenéstelen arccal.
Egy perc múlva megkérdezte a férfit, hogy szeretné-e ha felébresztené a fiút, mire Ő csak megrázta a fejét, és így szólt:
– Biztosan hosszú napja volt, hagyja hagy aludjon. Mindannyian jártunk már így, nem igaz?
20 perccel később, amikor leszálltam a vonatról, még mindig mélyen aludt a vállán.
Ez egy apró, de nagyon kedves gesztus volt, egy remek embertől.
Szeretem a New York-iakat!
Milyen csodálatos emlékeztető, hogy minden pillanat egy esély arra, hogy valami jót tegyünk egy másik emberrel. Azonkívül ösztönzőleg hat azokra is akik körülöttünk vannak!
🙂 Én mindkét oldalon ültem, rajtam is aludtak, és én is húztam a lóbőrt máson.
Én is jártam már így.Zavaromban mondtam is neki,hogy remélem nem túl csontos a vállám…