Adrian Chesser amerikai fotós 1965-ben született Floridában. Lelkésznek készült, orgonán és zongorán tanult játszani, megtanult démonokat kiűzni, majd egyszer csak végérvényesen rájött, hogy minden terve a múlté, mert meleg, az egyház nem fogadja őt el így.
És erre talán képes is volt.
Amikor kénytelen volt elhagyni az egyházat, s minden vallási dogmája romba dőlt, felfedezte magának a fotózást.
S ez mentette meg az életét a harmincas éveiben. Szinte rituális jelleggel készítette képeit, ezzel gyógyítva gyermekkorának érzelmi sebeit. Negyvenes éveire úgy tűnt kiűzte a gyermekkor démonait, de ezt nem úszta meg ideg összeroppanás nélkül, és életét betöltötte a transzcendencia. 2001-2011 között minden évben hazajárt és közös képeket készített barátaival, rokonaival.
Valamit mondanom kell neked című fotósorozata idén készült a barátokkal, és az ok nem hétköznapi volt.
Amikor Adrian megkapta a megrendítő hírt egy HIV pozitív zárójelentés formájában, műtermébe hívta barátait, rokonait és dokumentálni akarta az érzelmek megnyilvánulását, miután közölte velük a legrosszabb hírt, amit csak mondhatott. A szemek – mint mindig – most is árulkodnak a képeken.
A fotós úgy érzi megfogta a pillanatot amire kíváncsi volt és bár szörnyűségesnek élte meg, mégis gyönyörűnek találja a végeredményt.
Döntsétek el Ti magatok miről árulkodik a sorozat:
Szerző: Gini Papp
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: