Vajon hazudunk a Facebookon magunkról? (videó)

Amikor az alábbi videót végignéztem, egy kettősség indult meg bennem. A történet szeretné bemutatni, hogy hogyan “hazudunk” a Facebook-on. Elmeséli főhősünk szemszögéből amit általánosságban Te is tapasztalhatsz a hálón. Kinyitod a közösségi csatornát és leömlik az üzenőfaladra, hogy az ismerőseid szerelmesek, ölelkeznek, csücsőrítve buliznak, a legszebb helyeken nyaralnak csoki barnára sülve, a legfinomabb ételeket és italokat töltik magukba, kalandorok, bulihuligánok, lazák és füligmosolyok. Emberünk is ezt követi végig az üzenőfalán, miközben a taposómalomban van, szürkére fakult kapcsolatában.

Elkezd valótlan dolgokat posztolgatni (Ő is), és láss csodát, sorban jönnek a “tetszik”-ek. Lájokoholistává válik.  Rákap az ízére a figyelemnek, a népszerűségnek, az álmodott valóságnak. Egy bonni kutatócsoport felméréseket készített okos telefont használó fiatalok szokásaival kapcsolatban. Kiderült, hogy a 17-23 évesek, NAPONTA 135 alkalommal (!) használják a telefonjaikat. /Az eredmény egyenlőre nem reprezentatív./ Egy korábbi próbatanulmány szerint, egy átlagos felhasználó, minden 12.percben nyúl a telefonjához, így naponta 80 alkalommal aktivizálja a készülékét. A kutatók szerint legtöbbször a Facebookot és a Whattsapp  appokat használják a felmérésben résztvevők – írta a MTI.

Lássuk hát a videót:

Ha hiszünk annak a képnek ami az üzenőfalunkról összeáll, könnyen lehet, hogy a depresszióig vezethet, hiszen azt látjuk, hogy mindenki boldogabb és színesebb életet él nálunk. De valóban így van ez? Induljunk ki belőlem egy rövid időre. A falamon folyamatosan pozitív és vicces dolgok vannak, néha fotók a lányomról – naná, hiszen imádom 😀 -, talán még éppen aktuális, kedvenc zenék, és nem kamu segítség kérések. (Ezeknek általában utána járok, hogy ne hoax legyen.) DE! Senki nem tudja rólam, hogy a párom torok vagy gégerákkal küzd – csak a hozzám nagyon közel állók -, és ma kapta a 6. kemoterápiáját, és a 23. besugárzását. Mindennap magába erőlteti a folyadékokat, amit ki is hány. Éjjelente a fajanszot markolja és ég az egész szervezete, mert ezt az utat választotta. Azt sem tudják, hogy ez nekem dupla arcul csapás volt, mert holisztikusan, alternatív módon állok a betegségekhez, és azt reméltem Ő is ezt fogja tenni. Nem azt választotta, hanem a számára elfogadhatóbbat, ezért ebben támogatom most. Nem tudják, hogy éppen ma szállt volna fel a gépünk, és tett volna le hajnalban Hurghadán, ahova a lányom vágyik két éve, mert noha kicsi még, sok-sok előző életére emlékszik szinte baba kora óta, az egyik Nefertiti-hez köti, és látni szerette volna a valamikori lakhelyét. Nem, nem ezeket írom ki, mert úgy érzem, hogy senkinek nem segítek azzal, hogy a nyomasztó dolgokról beszélek, még magamnak sem. Sőt, magamnak egyáltalán nem, mert én a belső tengeremen evezek, nem kifelé élek a magánügyeimet tekintve. Szóval a Facebook profilom “hazudik”. De valóban hazugság ez? Hazudok azzal, hogy Te nem ezt látod belőlem? Vagy kíméletesség és diplomácia? Ha gyanakszol, hogy mások jobban élnek nálad, vesd el a gondolatát máris! Azzal, hogy a falakon jó dolgokat látsz, lehet hogy Téged óvnak, és nem akarnak terhelni a magánéleti gondjaikkal. És ha valaki ténylegesen egy mesevilágot épített ki magának rajta, kit zavar? Minden csak illúzió…

Amikor a gyermek emlékszik előző életeire – írásom a lányomról ITT található!

Szerző: Gini Papp – Zacc