Amerikába vándorlók portréi, a XX.század elejéről (képsorozat)

New York, a nagy olvasztótégely, a Big Apple. A XX. század elején, emigránsok milliói indultak meg az Új Világ felé, mindenüket pénzzé téve és vállalva a hosszú, fáradtságos tengeri utazást. Ellis Islandon ért először amerikai földet a talpuk.

Kár lenne idealizálni az akkori állapotokat. Nem volt kolbászból a kerítés, és nem is a Time Square fényei várták őket.

Ellis Island egyszerű gyűjtője volt az emigránsok első állomása.

A Hudson folyó torkolatához érve megpillanthatták új hazájuk Szabadság-szobrát, majd egy boldog integetést követően irány a gyűjtőhely, ahol az összes adatszolgáltatás megtörtént.
Lewis Wickes Hine  (1874. szeptember 26. –  1940. november 4.) amerikai fotográfus, szociológus, szintén bevándorló volt. Édesapját fiatalon, egy balesetben vesztette el. Hine, hogy családja számára biztosítani tudja a megélhetést, munkát vállalt. A chicagói, a columbiai majd a new yorki Egyetemen tanult szociológiát. Fotográfiai ismereteit autodidakta módon sajátította el. Tudását New York-ban, az Ethical Culture School-ban kamatoztathatta. Diákjaival ellátogatott Ellis Island-re, ahol a bevándorlókról készítettek felvételeket.

1906-tól, a Russell Sage Foundation munkatársaként, a Pittsburgh Study szociológiai kutatás keretében, Pittsburgh városában, acélipari munkások mindennapjait dokumentálta. 1908-tól, a gyermekmunka felszámolásért küzdő, National Child Labor Committee (NCLC) alkalmazásában járta az országot. Több mint egy évtizeden keresztül fotózta a gyermekmunkások viszontagságos életét. (Következő bejegyzésben)

Olasz bevándorlók

A fotográfusnak a világ minden részéről érkező bevándorlókat sikerült megörökítenie – nemzeti viseletükben -. Többek közt indiai, szlovák, görög, olasz, albán, algériai, orosz, német, guadeloupei, román, holland, norvég és dán bevándorlókat is lefényképezett, amikor megérkeztek Ellis Island-re.

Olasz nő

Roma család

Albán katona

Algériai férfi

Kozák Oroszországból

Férfi Németországból

Nő Németországból

Nő Guadelouperől

Fiú Indiából

Olasz nő

Holland nő, lányaival

Nő Norvégiából

Nő Hollandiából

Görög pap

Zenész Romániából

Birkapásztor Romániából

Román nő

Nő Ukrajnából

Finn nő

Bajor férfi

Lappföld-i gyermekek

Fiúk Skóciából

Nő Szíriából

Szláv nő

Olasz nő, kislányával

Ellis Island megnyitása óta, több mint 12 000 000 emigráns haladt át az ellenőrző állomáson 1954-ig, amikor végleg bezárták. Az ellis island-i bevándorlási rekord éve 1907 volt, amikor 1 004 756 emigráns érkezett.

Az USA lakosságának egyharmada vezetheti vissza őseit az ellis island-i bevándorló állomásig.

Az állomásra érkező bevándorlók átlagosan 2-5 órát töltöttek a szigeten, ezalatt 29 kérdésre kellett válaszolniuk. A bevándorlóknak rendelkezniük kellett kezdőtőkével (18-25 dollár). Akinek egészségügyi problémája volt, azt vagy hazaküldték, vagy a szigeten lévő kórházban ápolták. A bevándorolni szándékozók 2%-át utasították el. 1924 után Ellis Island elsődlegesen büntetőintézménnyé vált.

Az első emigráns, aki áthaladt Ellis Islandon, Annie Moore volt, egy 15 éves lány, aki Írországból érkezett 1892-ben a Nevada nevű hajóval. Két bátyjával érkezett a szüleihez, és egy  arany tízdollárost kapott a bevándorlási illetékesektől, ennyi pénz addig még soha nem volt a kezében. Az utolsó személy, aki emigránsként áthaladt egy norvég bevándorló volt, Arne Peterssen 1954-ben.

Szerző: Gini Papp – Zacc
Képek forrása