A legborzasztóbb, mégis legfelemelőbb fotósorozat, anyáról és kislányáról!

A World Press Photo kiállítást minden évben nagyon várom. A Néprajzi Múzeum, olyankor a szentélyemmé válik. Elvetélt fotós énem teljes hódolattal adózik azoknak, akik legyőzve félelmüket elmennek, és megmutatják a világnak – nekem -, azt ami földünk legsötétebb részein zajlik. Azt hiszem ők az én igazi hőseim. A Felejtés virágai c. film alapmű nálam, ennek okán is. (Ha módodban áll, nézd meg!)

A www.worldpressphoto.org, a Te helyed is, ha érdekelnek a legnyersebb, legjobb kockák a világból.
Mindez, annak apropóján jutott eszembe, hogy összehozott az élet Ebrahim Noroozi munkásságával. A srác 1980-ban született Iránban, Teheránban. Profi fotós lett belőle, aki a Fars ügynökségnek kezdett dolgozni 2004-ben.

Olyan érzésem volt, amikor megpillantottam a képeit, mintha csak azért született volna a térképnek erre a szörnyű pontjára, mert dokumentálni akarta számunkra amit lát. A pusztítást amit Amerika, és amit saját népe mér magára. Noroozi pokoli bátor ember, olyan helyekre is elmerészkedik, ahova “normális” ember nem tenné be a lábát. India, Afganisztán és Irán nem éppen turistáknak való bugyraiba. 7 rangos díjat nyert képeivel a saját hazájában, egy arany érmet az Asahi c. újságnál, elismert fotósként pedig több iráni versenyen is zsűrizett. Ami ráterelte a figyelmemet az az, hogy 2012-ben és 2013-ban is kategória díjas volt a World Pressnél.
Az a sorozata, amitől nem tudok elszakadni jó ideje – ergo leülepedett bennem -, most idekerül.
Szakmai kategóriában nevezte, a “Kényszer szerelem áldozatai” címmel.

Somayeh Mehri (29) és Rana Afghanipour (3) egy anya és lánya, a Dél-Irán-i Bam-ban élnek. Amir Afghanipour – a férj és apa – , tolvaj és drogfüggő volt, gyakran megverte és bezárta őket, végül a nő vette a bátorságot és a házasság felbontását kérte. Amir figyelmeztette, hogyha kitart az elhatározása mellett, hogy elhagyja őt, arc nélkül fogja leélni az életét. 2011.júniusának egyik éjszakáján, miközben anya és lánya aludtak, a férj egy vödör savval öntötte le őket. Arcuk, kezük és testük nagy része súlyosan megégett. Somayeh teljesen elvesztette látását, Rana fél szemére vakult meg. Somayeh édesapja eladta a földjét, hogy lánya és unokája kórházi kezelését fedezni tudja. A pénz nem volt elég, ezért a falubeliek, és a kormány is segítettek nekik anyagilag. Az asszonynak több mint 100, a kislánynak több mint 70 műtétre van szüksége az általános felépüléshez. Nos, ha felkészültél életed legborzalmasabb, ugyanakkor leggyönyörűbb képkockáira, vágjunk bele!

 Somayeh, az egészséges fiatalasszony

Ez az a kép, amitől képtelen vagyok szabadulni és mindig el kell rebegnem értük egy halk imát

… az a mosoly …

Az ASTI (Acid Survivor Trust International) elnevezésű szervezet segíti a sav támadás áldozatait, akik gyakran jogorvoslat és egészségügyi ellátás nélkül maradnak. A támadókat az iszlám és indiai országokban, gyakran még csak felelősségre sem vonják. Amennyiben támogatni szeretnéd adománnyal is az áldozatok rehabilitációját, itt teheted meg online.

Szerző: Gini Papp – Zacc