Majdnem mindenben a szélsőséges dolgok érdekelnek leginkább. Mondjuk úgy, azt veszem először górcső alá, és sokszor meg is ragadok náluk. Az kapja el a figyelmemet, aki merészel nem szürke lenni. Akár külsőre, akár gondolkodásra. Inkább úgy mondanám, meg meri élni magát, saját MAGát. Nem őt formálja a közvélemény, hanem ő formája azt. Ilyen embernek tartom Salvador Dalít is. Mint egy balerina, egyszerre volt művész, és műalkotás. “A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok” – mondta egyszer magáról.
A legtitokzatosabb és exhibicionistább festő Dalí (1904-1989) , ez elvitathatatlan tőle. New York, 1936.
Dalí és a fiatal Yves Saint Laurent (divattervező)
Hosszú, vékony, viaszos bajusza védjegyévé vált, különleges képi világa, egyedi látásmódja, egyáltalán nem csupán élénk fantáziájának köszönhető, hanem az Őt ért traumáknak is.
“Mikor én festek, a tenger tombol. Mások csak pancsolnak a fürdőkádban.”
Visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy születése előtti élete és születése pillanata erősen, és igen élénken élt képzeletében, melyhez intenzív színeket párosított. Megszületését egy hatalmas tojásformával jelképezte.
Későbbi alkotásaiban ezekből a képekből is merített, így lettek tárgyai sokszor elfolyóak, mint az órák vagy az idő maga. A legnagyobb trauma az életében az volt, hogy ő saját magát csupán egy hamisítványnak értékelte. Az az ember, aki Dalí életében kiment a szülőháza közelében található temetőbe megdöbbenve vette észre, hogy a sírok között egy Salvador Dalí felirattal találkozik: Salvador Dalí élt: 1901. október 12. és 1903. augusztus 1. A mi Salvador Dalí-nk csupán 1904. május 11-én született. Hogyan is történhetett mindez? Dalínak volt egy bátya, aki 1,5 éves korában, egy gyomorbetegségben elhunyt. A szüleit rendkívül megrázta ez a trauma és a gyermek halálát követően pontosan 9 hónappal és 10 nappal később született meg a világhírű festőnk. Ő, mint egy pótlék, mint a gyász megszüntetője egyszerűen megkapta saját bátya nevét. A szülei ezzel szerették volna elfelejteni azt a keserűséget és fájdalmas időszakot, amit egy gyermek elvesztése okoz. Ráadásul a halott bátyja ruháiba (is) öltöztették és az ő játékaival játszhatott. A szülők ezzel a hazugsággal talán túltették magukat a gyászon, de a kis Dalíban örökké tartó lelki traumát okoztak: ő saját magát csak egy másolatnak tekintette, így örök riválisa maradt saját bátyjának. Így is nőtt fel, ez az érzés mindig benne volt: az első Salvador Dalí volt az igazi, ő meg egy egyszerű hamisítvány. Ha ez nem lett volna elég számára, hosszú ideig lány ruhákba is öltöztették, mert anyja végig kislányt várt a terhessége alatt.
“Dalí körül minden valódi, kivéve engem.”
“Nem az a festő, akinek ihlete van, hanem aki másokat inspirálni tud.”
Salvador Dalí mély tiszteletet tanúsított Picasso alkotásai iránt, különösen a Lány az ablakban című festmény nyerte el a tetszését. Dolgozott együtt Walt Disney-vel vagy Alfred Hitchock-kal is.
Walt Disney-vel közös animációs filmje:
“Mivel a televíziót, a mozit, a sajtót, az újságírást úgy tekintem, mint a tömegek elzüllesztésének és elhülyítésének hatalmas eszközeit, ezért imádom arisztokratikusan használni őket. Minél több hülye fut Dalí után, annál drágábban kelnek el a képeim.” 
“A szerénység, nem kifejezetten az én műfajom.”
Dalí nem csak életében volt rendkívül kreatív és extrém az ötletek terén, de saját életmű kiállításáról és temetkezéséről is jó előre intézkedett. Spanyolországban, Figueres-ben kapott otthont az a ház, amely Dalí színháza, kiállítóterme és egyben a saját kriptája is. Itt saját berendezéseit, majd 1500 alkotását csodálhatják meg, oly módon, hogy saját testének hamvai felett sétálgatnak a látogatók. 
“Az én szememben az érzékiségnek mindig csúfnak, az esztétikának isteninek, a halálnak szépnek kell lennie.”
“Egy portrét nem olyannak festek meg, hogy hasonlítson, inkább az illető személy lesz hasonlóvá a portréjához.”
“Saját világegyetemmel rendelkezni jobb, mint autótulajdonosnak lenni.”
“Ha zsenit játszol, azzá leszel.”
„Minden reggel, ébredéskor átélem a legnagyobb élményt: azt hogy Salvador Dalí vagyok”
Azt hiszem, ha önszuggesztióból mondta ezeket, ha komolyan gondolta, nagyon jól tette, mert előre vitte az életben. Programozta magát a sikerre. Ugyanígy gondolom jómagam is, szeretned kell magadat, el kell hinned magadról, hogy bármire képes vagy. Amíg ez nem hihető számodra, mások sem fogják elhinni rólad.
Szívszorító pillanatok: 30 év után újra találkoztak a szerelemesek – megrendítő performansz és háttér információk itt!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: