Kimentem a hatalmas, világos irodába – amiről reméltem, hogy hamarosan én lakom be -, és a full luxus elektromos írógép elé ültem. Próbáltam áttenni a macskakaparásomat gépbe. Sikerült összehoznom, de addigra már a bugyimról is folyt a víz, a világomat nem tudtam. Visszaszédelegtem vele az igazgatóhoz, és elé adtam az irományomat. Átmentem a vizsgán. Boldog volt, mert szerintem titkon drukkolt nekem. Leültetett, és beszélt hozzám valamit, amihez igyekeztem értelmes arcot vágni, mert addigra már kettős látásom volt a pániktól. Beleszerettem a helybe, és az ember is totál szimpatikus volt. Szóval a stroke és a hátsófali infarktus határán táncolva felfogtam, hogy azt mondja a kút mélyéről: hétfőn reggel 8-kor várom. Úristen, majdnem megfulladtam, hogy nem ordíthatom az arcába teli torokból, hogy hurrrráááá!
Természetfeletti nyugalmat erőltetve magamra – szidva a saját anyámat is amiért magassarkúba jöttem, és állni alig bírtam már a remegéstől -, a csukott ajtó felé billegtem, ami belülről párnázott volt(!), és miközben elköszöntem – édesen hátramosolyogva a vállamon át -, erőteljesen kopogni kezdtem a párnákon… kifelé… a párnákon… kifelé!!!
Az igazgató üvöltve röhögött fel, és azt mondta: “Istenem de örülök, hogy egy ugyanolyan hülyével hozott össze a sors, mint én vagyok!” – innentől a legnagyobb haverok lettünk.
1. A jelölt közölte, hogy annyira jól képzett, hogy ha nem veszik fel, az egyértelmű bizonyítékul szolgál arra, hogy a vállalat menedzsmentje inkompetens.
2. Az illető a padlón elterülve töltötte ki a jelentkezési űrlapot.
3. A jelölt fülhallgatóval a fülében ült le az interjúztatóval szemben, majd közölte, hogy senki ne aggódjon, mert képes egyszerre a zenére és a kérdésekre is figyelni.
4. A kopaszodó jelölt belépett az irodába, majd hirtelen megtorpant, elnézést kért, kirohant az irodából, majd egy parókával a fején tért vissza.
5. A jelölt szkander-párbajra hívta az interjúztatót.
6. Az illető arra kérte a felvételiztetőt, hogy mutassa meg ő is az önéletrajzát, mert meg akar győződni róla, hogy elég képzett-e ahhoz, hogy megítélje az alkalmasságát a meghirdetett pozícióra.
7. A jelölt megígérte, hogy ha felveszik, hálája jeléül az alkarjára tetováltatja a vállalat logóját.
8. Az interjú közepén a jelentkező engedélyt kért, hogy felhívhassa “tanácsadóját”, hogy segítsen a nehéz interjúkérdés megválaszolásában.
9. A jelölt kijelentette, hogy addig nem kel fel a székből, ameddig fel nem ajánlják neki az állást. A HR-esnek ki kellett hívnia a rendőrséget.
10. Amikor a hobbijáról kérdezték, az interjúalany felkelt és elkezdett szteppelni a HR-es asztala körül.
11. Az illető elkezdett az irodai szőnyegen ugrálni és megjegyezte, hogy a vállalat bizonyára igen nagyra becsüli a toborzási menedzsert, hogy ilyen vastag szőnyeggel borították az irodáját.
12. Az interjú végén az illető előkapott egy Polaroid fényképezőgépet és gyorsan egy fotót készített a felvételiztetőről. Magyarázatként hozzáfűzte, hogy gyűjti a fotókat mindenkiről, aki valaha interjúztatta.
13. Az illető közölte, hogy nem érdekli az állás, mert túl magas a fizetés.
14. A jelölt megkérte az interjúztatót, hogy vegye fel az öltöny zakóját, mert meg akar bizonyosodni arról, hogy az állásajánlat, amelyet az imént tettek neki, hivatalos.
15. Az interjú közben a jelentkező telefonja megcsörrent. A jelölt elnézést kért és közölte, hogy ez egy emlékeztető volt, amit azért állított be, hogy ne késsen el a következő állásinterjúról.
16. Magával hozta nagytestű kutyáját az interjúra.
17. Bejelentette a kérdező irodájában, hogy Ő ma még nem ebédelt, és előkapta a hamburgerét, sült krumpliját, és nekilátott.
18. A jelölt elmondta, hogy Ő egyáltalán nem akar munkát, de a munkanélküli hivatalban szükségesnek tartják, hogy eljöjjön ahhoz, hogy állományba tartsák.
19. A jelölt joggingban jelent meg egy olyan interjún, melyben alelnököt kerestünk pénzügyi posztra.
20. A jelölt folyamatosan rágózott és buborékokat fújt a kérdező irodájában.
Szerző: Gini Papp – Zacc
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: